2. Fejezet

Az agyam zakatolt, mint állat. Az agyvizem hőmérséklete az egekig szökött. Nem is emlékeztem mi történt utána, csak arra, hogy tesi órán vagyok. Fel sem fogtam, hogy tehet valaki ilyet. Ami a legjobban kiakasztott az az, hogy Kate is megkérdezte Linntől, hogy mi a baja! Pedig miatta volt szomorú! Ekkora disznóságot! Tesi után ebéd jött, és amíg mindenki pakolt odamentem a „tetteshez”, hogy letisztázzam vele a dolgot.

 Persze. Letisztázni a dolgot. Ügynökösködni akartál, June? Megkaptad. Hülye gyerek. Odaléptem Kate elé és elmondtam neki, mekkora aljasság volt az, amit művelt. 5percen keresztül csak mondtam és mondtam. Mikor befejeztem Kate csak ennyit mondott:

-   Mi van? Nem tudom, miről beszélsz. Mikor volt ez?

Elborult az agyam.

-   Na, ne mond, hogy nem tudod, miről dumálok. Írtatok Tommal számítógépen egy sértő levelet Linn-nek, az után aláírattátok Marylinnel, hogy úgy tűnjön ő írta! - mondtam el egy szuszra.

-   Nem tudtam mi áll a levélben.

-   Mi??? – mi folyik itt? Még kiderül, hogy ő az ártatlan.

-   Tom azt mondta, írassak alá egy papírt valakivel, majd rakjuk be Linn padjába, és nem fogja tudni, mit keres ott az a cetli, más nevével. Én ezt jó bulinak tartottam. Viszont azt nem tudtam, hogy ez egy sértő levél. Bocsika.

Tök zavarba jöttem. Éreztem, hogy lángol az arcom. Idejöttem, megvádoltam egy ilyen súlyos váddal, erre nem is tudta, hogy milyen levél az valójában. Minden rossz, amit gondoltam róla, szertefoszlott. És megkérdeztem:

-   Mellédűlhetek az első padba?

-   Mért is ne? Szia!

Szóval ellenségből, padtárs lett Kate-ből. Fel is hívtam Linnt, hogy nyugodjon meg. Tom volt a hunyó. Ő is csak azért írta, meg ezt a levelet, mert Linn egyszer nem adta neki oda a nyelvleckéjét. Egyáltalán nem zavart senkit, hogy Kate mellé ültem. Senkit nem izgatott.

Másnap szerda volt, ami az egyik kedvenc napom. Szinte csak laza óráink vannak, kivéve a matekot. De még az is jó volt, mert kiderült, hogy Tökély Kisasszony sem tökéletes, mert kapott egy karót. Hamar eltelt a többi nap, és mivel Jessica már nem volt beteg, átmentünk a két haverunkhoz, Rickyhez és Adamhez. Jess és Ricky a számítógépen tevékenykedtek, míg én és Adam az élet nagy dolgairól beszélgettünk. Hamar elment az idő, és a négy barát kis időre ismét elbúcsúzott egymástól.