[93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
-Zsófi-
Örülök, hogy örülsz. Biztos tényleg szuper lehet egy ilyen ritka vaddal fotózkodni! Bár szerintem az úgy sokkal jobb lett volna így utólag rágondolva, hogyha a bal kezemmel (ami ugye ott a vállad környékén tekeredik) rád mutatok, mint azok a bizonyos útmutató táblák. Úgy a hüvelykujjammal. Szóval szerintem úgy lett volna igazán ász.
|
Remélem, ez vicc volt... Nem akarok erre hosszú választ írni, mert a valós levél lejjebb van. Uff. |
Ez kész! Ez egy szép levél! Na nem úgy, hogy helyesírás, meg ilyenek (mondjuk az se volt vészes), hanem ahogy fogalmazva van. Ez így hülyén hangzik, de mi vagyok én, író, hogy ezt az érzést leírjam rendesen? Szóval szép levél! Írj többször is! Azt hiszem, mi hasonlítunk.
Jó kis elmélkedés volt ez az emberekről (amire, amint rá is ébresztettél, tényleg nincs rokon értelmű szó!), meg hát öhm, öhm. Megint sikerült zavarba hozni, gratulálok! Én, értelmes, meg rendes? Hát köszi.
Látom, hogy volt időd. Gondolom, te meg észrevetted, hogy nekem is van időm, mint a tenger. Emiatt lesznek a dolgozataim hármasok, meg kettesek.
Imádjuk együtt az osztályt MOST! Hmm, ez jól esett! Szóval amikor azt írtad, hogy le merem írni mások előnyeit és hátrányait. Nos, ez nem annyira nagy dolog, hiszen egyrészt írok, tehát nem kell látnia engem senkinek (bár nézhettek valami fotón, de az nem az igazi), másrészt nem írok hátrányokat, mert itt ilyenek nincsenek. A levrovban mindenkinek csak előnyei vannak! Kivétel engem, ahogy fent láthattuk, de ez már lejárt lemez, úgyhogy felejtsük el!
Most akadt meg a szemem valamin. Azt mondtad, én mindig intelligensnek látszom? Akkor nem nézel elég erősen. Mert szerintem néha tudok hasonlítani mindenféle majmokra, meg részegekre is. Főleg, amikor a hatodik óránk torna, vagy német, vagy ilyesmi.
Ahj, de nehéz egy kérdések nélküli levélre tartalmasan válaszolni. Ez nem kritika volt! Na jó, talán. Kérdezzetek, ha lehet. Mert én hiába kérdezek. Hiába kérdeztem, mi legyen a nevem például.
Aztán már csak egy kérdés maradt: Te egy szobában alszol a kistesóddal?
Üdv, megint én beszéltem! |
Hello, Betti. Azt hiszem, a témát ezennel ünnepélyesen, és hatalmas, eposzi megkönnyebbüléssel lezártnak tekinthetjük. Megbeszéltük, illetve hát visszaállt a rend.
Nagyon nincs mire válaszolni, úgyhogy megjegyzem a következőket Kriszti programigazgató főnöknek (akit én soha nem fogok Lammnak nevezni, mert az eredeti neve sokkal szebb):
Egy: oké, jó így küldeni a floppyn az anyagot, hogy ablakokkal, meg minden, de legközelebb mellőzzük, mert kissé átláthatatlan, meg különben is olyan internetszagú az egész. Meg nagyon nehéz így írni rá a válaszokat, és még az is megkavart, hogy a legutolsó levél a legfiatalabb. Látom, nem szúrtál be semmit a válaszomba. Most aztán lebuktál! Pedig szerintem jó ötlet beszólni.
Vissza az ünnepelt levélíró Bettihez! Jó a balladai homály, egészen addig, amíg engem el nem kezdenek miatta nyaggatni, hogy ugyan már, mire gondolt a kedves barátod stb.. Ezért szépen áthárítok minden egyes felmerülő kérdést rád! Ugye, milyen jó lesz? Szerintem is!
Örülök, hogy neked tetszett a novella, bár valami kritikának jobban örültem volna. Vagy ennyire jó? Az is jó lenne. Ez is milyen hülyén hangzik, hogy „jó lenne, ha jó lenne”. Mondtam már, hogy keresem a leghülyébben hangzó, értelmes magyar szót? Ha nem, akkor most mondtam. Gyűjtsük így össze a leghülyébb szavakat. Én is írok, szerintem a kvázi a leghülyébb szó.
Egyébként az előző bekezdésben négyszer szerepel a „hülye” szó. Látom, mert nekem itt a Wordben aláhúzza zölddel, hogy ilyen szót nem illik írni. Jaj, de neveletlen vagyok, bocsánat!
Hidd el, szinte a hajamat tépem örömömben, hogy végre van rólam fotó. Megsúgom, hogy valaki nézze meg a bevezető dumát, és aktivizálódjon. Egyébként addig mindegy is, amíg nem látom. És most Kriszti, nehogy olyan humoros légy, hogy fölrakod a floppyra, mert azt tényleg nem szeretném! Remélem, legalább normális. Tényleg, leírná nekem valaki? Köszönöm.
Hát, azt hiszem ennyi volna a válasz. Azt hittem, rövid lesz, hát fél oldal lett belőle. Köszönöm a szót, meg köszönöm Bettinek, hogy van. |
| Hát ez nem úgy néz ki mint terveztem... |
| Hello, Martin.
Most jön a meglepődés mindenkitől, senki nem hisz a szemének, megtörtént az amire senki nem számított. Én, Tomi, látogatom az oldalt. Írok neked. Egyáltalán írok. Úgyis kérdezted miért nem írok.
Na akkor számozzunk mert az jó móka. És mert így nagyobb az esély arra, hogy elolvasod.
1, Még a legelső témákról. Ha hiszed, ha nem vannak könyvek amiket elolvasnék. A fantasy és a töménytelen marhaság nekem teszik. Douglas Adams-et szívesen olvasnék, ha járnék valahova ahol lehet könyvet szerezni. Egyébként modtad hogy szeretnéd elolvasni a Galaxist. Majd kölcsön kérem és Te kedvesen oda is fogod adni, ugye?
2, Akkor mostani téma. A sivatag. Szerintem is az lenne a jó ha valami olyan történne, amire senki nem számít. Ez persze a Te fantáziádnak lenne plusz munka, de megoldod, mert ügyes gyerek vagy.
3, Ha már úgyis belejöttél, írhatnál jellemzést rólam is, mert én tes... izé adok a véleményedre.
4,... Nem nincs 4.
Tomi |
Martinnak,aki meg akart bökni szünetbe, de nagy hagytam!
Hát az, hogy én írtam a legtöbb levelet,bizonyítja, hogy minden nap netezek és, hogy mennyire szeresselek=P =). Hú,tiszta szeretet hullám hangulatom van. Elnézést is kérek,ha valakit ez zavar.
A sivatag: szupi, hogy lesz folytatása! És szerintem lehetne,olyan a vége,amire senki se számít. Úgyértem, ne legyen se Jimnek se Nicknek igaza. Hanem legyen harmadik variáció. De ez csak az én véleményem.Lehet, hogy valakinekesetleg jobbötlete lesz.
A füzeted: tényleg jólesett, hogy alkothatam bele. Nekem tök tetszik az a füzet oldal:D (füzet, könyv, macska, kutya, akármi) . De most ne mondd, hogy nem tök aranyos,a pókom vagy a méheCSKÉM, vagy akár a Hamm lett-em =). Ha akarod, te is alkothatsz valamelyik füzetembe.
Szavak: birizgálni,szituáció. Még vmi? =)
Édességek: igazad van, a sivatagban inkább egy pohár vizre vágynék nem csokíra vagy gumimacira. De azok nekem nélkülözhetetlenek! És energiával töltenek fel! Bizony ám!
Kérés: már korábban is akartam de mindig elfelejtettem ezt a kérést megemlíteni. Mivel itt már oly sokakat jellemeztél, nem alkotnál rólam is egyet? Sokat vagyunk együtt, de mégse tudommit gondolsz rólam pontosan. Mert gondolhatod (számozás következik =)):
"Jaj már megintitt ez a szőkeség a fárasztó vicceivel!"
Netán:
"Nem értem. Mit mosolyog ez MOST?"
Éssatöbbi. Szóval ez a kérésem (lehet, hogy ez neked túlfárasztó vagy valami ha ez, elnézést kérek.) .
Ja és ha van valami amit a kis irományomról gondolsz, ide leírhatod. Imádom az építő jellegű kritikát!
Mára ennyi!
Ki kéne találnom ide vmi búcsúzást... Na mindgy, addig is:
Szijja, hű olvasod és íród, Ditti |
Hát, most megleptél! Mert nem hittem volna, hogy ismét Te írsz. Egyáltalán nem panaszképpen mondom, csak meglepett, ennyi az egész. Tulajdonképpen nem szeretem a meglepetéseket, de ez jó volt. Lehet, hogy legközelebb se kérdezem meg, ki írt nekem levelet, és akkor ilyen meglepetést fog nekem okozni minden egyes darab.
Na szóval. Itt most nincs (szerintem) kézzelfogható kérdés, sőt, még kérdőjel sincs. Egy se. Ezen mindjárt segítünk is: Hogy vagy? Na, ezt a világmegrengető problémát is megoldottuk! Szóval nincs kérdés, de van mire válaszolni. Mert ugye itt aztán mindenféle véleménynyilvánítások hangzottak el. Ami hülyeség, mármint a „hangzottak el”, hiszen a levrov nem hangos. Mert akkor rádió lenne, vagy mi a fene. Tényleg! Mi lenne, ha 12.-ben nyomatnánk valami beszélgetős rádióműsort? Amolyan délutáni show-t. Az jó lenne.
Na, tehát a téma A sivatag. Ami szerintem, meg még édesanyám szerint is jóra sikeredett, figyelembe véve azt is, hogy tulajdonképpen ez az első kész novellám. Illetve annyi visszajelzést (szám szerint kettőt) kaptam már arról, hogy ugyan már, miért nincs folytatás, hogy az jutott eszembe, előnyös lenne mégis írni neki egy második részt, amivel ő is jobban érzi majd magát. De itt jön a képbe a bökkenő: ha befejezem, esetleg meg kell magyaráznom a szituáció (szép magyar szó, és a birizgál se rossz) okát.
A magyarázatból, vagy a befejezésből nem csak jó, annál rosszabb dolgok is következhetnek. Ha a folytatásban kiderül például, hogy Jimnek igaza van, és földönkívüliek (az UFO az űrhajó: Unidentified Flying Object, azaz Azonosítatlan Repülő Tárgy... egy kis tudomány elhintve a levrovban) rabolták el, nem lenne-e az gagyi, vagy összecsapott? Vagy nem lenne-e reményromboló, ha Nick egy hét vándorlás után összeesne, és kiszáradna?
Ezért jutott eszembe talán utoljára, hogy a segítségeteket kérem. Azért mondom azt, hogy talán utoljára, mert az eddigi fantáziaaktivizáló próbálkozásaimból nem lett semmi. De így, hogy kézzelfogható, konkrét történet folytatása a feladat, lehet, hogy egyszerűbb. Tehát a kérdésem: Mégis milyen folytatást képzeltek ehhez a történethez? Nem hiszem, hogy kedvetek volna konkrétumokat írni, de azért írhatnátok kisebb meghatározásokat. Például két szélsőséges vélemény:
1.: Nick nagyon szimpatikus, és meg kell menekülnie! Túl kell élnie!
2.: Utálom Nicket, fulladjon bele a homokba, vagy csapja agyon egy kóbor villám!
Ezek persze csak példák.
Közben eszembe jutott, hogy ezennel Te lettél a legtöbbet író tag. Kéne valami cím ehhez. Például a hónap dolgozója, vagy valami ilyesmi. Most aztán büszke lehetsz magadra, gratulálok! Egyben egyébként ez a millenniumi 10-es számú levél. Ezen túl kétjegyű szám lesz a levelek pontos darabszáma! Játsszunk olyat, hogy gondolok egy számra, és aki ezt a sorszámú levelet írja, az nyer! Fel is írtam a gépemre a számot. A nyertes nyer tőlem egy nem tudom, mit. Mondjuk egy virtuális puszit! Nem, az nem túl jó... akkor legyen a nyeremény egyrészt egy elismerés, másrészt egy az illetőről mintázott karakter a regényemben. Ami igazán nem érinti az illetőt, de nekem ez tetszik. Nem mindenki kaphat ugyanis szerepet könyvben!
Volt még egy olyan témád, hogy rajzolhattál a füzetembe. Ezt nemes gesztusnak tartod? Örülök! Egyébként nem tudom, kinek van scanere, mert feltehetnénk ide a honlapra azt a lapot. Mert szerintem brutális, amit műveltél szegény lappal! Majd szóljon valaki, aki meg tudja ezt oldani. Vagy a Főnök is szólhat, ha valami ötlete támad. Tényleg, köszönöm Krisztitől, hogy nem cenzúráz annyira. Egyébként szerintem... pillanat, most átmegyek egy olyan bekezdésbe, ami Krisztinek szól, aztán visszajövök hozzád!
Szóval szerintem Neked is van olyan humorod, hogy bőven beszúrhatnál mindenfélét ide a válaszomba. Meg a másik, hogy ezzel teszteljük, elolvasod-e, amit felteszel az internetre. Szúrj be ide valami szöveget! Mondjuk egy szögletes zárójelben, vagy valamivel, amivel elkülönül. Tehát ide:
Vissza hozzád, Ditti. Szóval elég kemény volt az a pók, meg a méh, meg a szívecske, meg a póni, meg a szmájlik, meg az a „Hamm lett” dolog... De feldobta ott a dolgokat. Mondjuk abban a füzetben sok érdekes gondolat van, amik így órán jöttek elő. Például a mocsári tigris, meg a Lagzhee Laychee, meg egy idézet Bettitől, hogy „titokzatos, mint egy indiai nő”, szóval ilyen magasan szárnyaló, filozofikus gondolatok.
Mi van még? Á, igen! A gumimacis dologról annyit, hogy szerintem se a csoki, se a gumimaci nem élvezhető olyan állagban, amibe egy sivatagi túrán kerül, hacsak védőburokként nem kanyarírtunk köré egy hűtőtáskát is.
Aztán arról, hogy felteszed a te történeted is: azt is le lehet itt a levrovban kritizálni, és esetleg majd átadom a szót neked, hogy válaszolhass rá. Persze csak akkor, ha beleegyezel, meg a Főnök is meg tudja oldani. Meg tudod? Ide is nyugodtan be lehet szúrni!
Aztán már csak pár gondolat. Örülök, hogy hatással volt rád a novella. Nem akarlak meggyőzni az én véleményemmel: az a szép, ha külön véleményünk van, hiszen akkor mibe kötnék bele?
Köszönöm a szót, most hétvége lesz, úgyhogy hízok majd, meg megnézek kb.24 részt a 24 c. sorozatból, meg írok regényt, ilyesmik. Ja, és tízig alszom!
Nektek is hasonlókat kívánok (mondjuk ezt majd csak a hétvége után olvashatjátok, úgyhogy mindegy is) : legyetek olyanok, amilyenek voltatok, és egyetek sokat, persze csak csínján! |
| Jah, Melinda voltam. Rónai.....puff |
Szia Martin!
Válaszolva válaszleveledre,rekordot öltöen röviden csak anyyi , hogy én is szeretném Veled megbeszélni a dolgokat. Nekem is rosszul esik hogy most ez van. De én csak ugy simán nem tudok oda menni Hozzád és ugyanugy mintha misem történt volna , nevetgélni és hülyéskedni...azt nem tartom valami öszinte dolognak...
De remélem mire ezt a levlet olvasod majd, már mindent megbeszélünk és rendben lesz minden.Bár szerintem még utána is el fog telni egy kis idő mire minden hasonlítani fog arra az időre ami ez elött volt.(ezt a "balladai homályt" senki nem tudja felül mulni:P, csak semmi konkrétum, fő a diszkréció:))
Csak a lehetséges feszültség oldása érdekében :tetszik az irományod, izgalmas nagyon jó.Ja és mostmár van maximálisanpublikus kép Rólad:)
Beijar Sambista |
| 2.
Most kapott el az, hogy rengeteget írjak..és írjak és írjak..csak az a baj, hogy nem mindenki díjazná..nem azért, mert itt kibeszélés folyna, csk ha én egyzser elkezdek írni...háátt..abból nem szokott sűrűn túl jó kijönni.
de szeretnék én is, ha lesz időm..majd okosakat írni..mit Ti(ez msot olyan, mintha 1 éves lennék, és az anyámnak mondanám, hogy min TE)..de nem is baj...
szal a következő..vagy az az utáni dolgom mindenképp az lesz, hogy írjak ide...mert szeretnék legalább egy értelmes emberrel a sok közül beszélgetni. Mert igen nagy szüksége van az embernek erre. Mégha nem is veszi észre, akkor is.
Nah, de msot személyesen(vagy nem éppen úgy) Martinhoz szólok!
Elolvasva, belenézegetve a levelekbe...és utána a vélemény:
Az a helyzet, hogy nekem nem tűnt fel annyira(semennyire sem), hogy megváltoztál volna..ennek több oka is lehet. Pl. csak szünetekben beszélgetünk... meg Tatán váltottunk egy pár szót. Tehát én nem tudom olyan mélyrehatóan követni a változásod...ha van egyáltalán. Én még nem kaptam tőled olyan válaszokat, szöveget, amiben feltűnt volna.
Egy elég rendes, céltudatos és iggen inteligens embernek ismertelek meg, és még mindíg úgy tűnsz, hogy az vagy. Az biztos, hogy belőled nicns másik...vagy nem mondhatják rád, (mint rám..vagy bárki másra), hogy képzeld, láttam egy embert, aki olyan volt mint TE. Vagy ha valaki tud ilyet, az nem ismer igazán. Bár ezt még én sem mondhatom...és sztem sohasem mondhatom. Mert nem ismerhetek meg igazán egy embert. Még akkor sem, hogy ha több mint 20 éve ismerem(tapasztalatok, saját gondolatok alapján). Ezt az elmefuttatást folytathatnám tovább is, de most nem teszem. Majd egy elmélkedős pillanatban, ami nem ez. Én naggyon tudlak becsülni, mert pl én nem lennék oylan merész(rossz szó rá tom), hogy embereket írjak le..már mint hogy a tulajdonságait, előnyöket, hátrányokat stb. Ehhez elég jó emberismerő képességednek kell lennie(ha van ilyen..de ezek szerint igen) Mert mikor "körbeírunk" egy embert, akkor csak a felszínes tuladjonságait mondjuk el. Én viszont ezekben többet látok. Tényleg megbecsülni való ez!
Bevallom őszintén, hogy mikor beléptem az osztályba, körbenéztem, az első gondolatom, vagy nem az első, de mindneképp az jutott eszembe, hogy KATASZTRÓFÁLIS! Persze ez az első benyomás volt.( A másodk és a rá következő többi egyre jobb lett és mostanra pedig már az jut eszembe, hogy YESSS!!!! KÖSZI, HOGY IDE KERÜLTEM!! )Úgy voltam vele, képtelenség, hogy itt egy emberrel is fogok beszéli a 4 év alatt. Ez mint a fentiekben már emblítettem egyre jobban elhalványult hála egy két há' embernek. Bár még máig van olyan "pajtás" akivel ha egy mondatot váltottunk. Igyekszem,( vagy néha nem) hogy változatssak ezen a felálláson. Egy kicsit önzőn magamra kitérve, rettenetesen olyan ember vagyok, aki a barátani nélkül elveszne. Tehát msot köszönöm mindenkinek, aki szertintem, és szerinte is a barátom!! Szerencsére nem szoktam elkönyvelni oylan gyorsan a mellettem élő ugyancsak hasonló ősökkel rendelkező egyedeket(elegem van az ember szóból!!most...épp)tehát még változhat a vélemyényem ...mindnekiről.
ennyi iromány futotta mosst az időmből(és az egyedüllétből), de még szeretném folytatni. Mert igen jónak tartom ezt az oldalt. És én, igen idióta csak most jöttem rá.
Üdv Néked, Mindenkinek!
Pacsi
ui: nem szoktam igen helyesen írni, mert gyorsan gépelek és épp most muszáj sötétben is(alszik a kistesóm) szóval elnézést az olvasótól! ha lesz egyáltalán...
uui: Úgy tűnik, hogy msot volt időm:D Észre sem vettem, mennyit írtam. |
| sziasztok!
Az ELSŐ bejegyzésem a MI lapunkra:D
Tehát üdv mindenkinek...Melinda voltam |
Martin Drága!!!!!!
Majdnem elfelejtettem mondani hogy nagyon jó lett a közös képünk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Na még egyszer pussza: K.ZSÓFI |
Szia Martin Drága!!!!!!!
Ahogy így elolvastam az előző leveleket azt vettem észre hogy te jellemezgeted az embereket vagy mi a szösz!!!!!!!!Tehát ha már így belejöttél én is kíváncsi lennék arra hogy tulajdonképpen mit is gondolsz rólam!!!!!!Szeretném ha őszintén válaszolnál nem lesz sértődés vagy hasonló ha azt írod hogy utálsz meg ilyenek!!!!!!!(Bár remélem azért nem ilyen tragikus a szitu)!!! Én egyszerűen a véleményedre vagyok kíváncsi és ha itt szépítenéd az igazságot az már nem igazán a te véleményed lenne szerintem!!!!!!!!
Hát egyenlőre ennyi lenne és már nagyon kíváncsian várom levelemre a válaszod!!!!!!!!!
Pussza: K.ZSÓFI |
Martinnak, akinek összerajzoltam a füzetét (vagy könyvét számítógépét nemtom:D)
Köszi a választ, igazán jó levelezőpartner vagy. Végülis elgondolkodtam azon, amit kritikának írtam a művedről, és belátom igazad volt abban, hogy miért káromkodott Nick. Én is tök pipa lennék ha egy sivatagban kelnék olyan állapotban, és még csoki avagy gumimaci se lenne nálam...("mosoly").
Visszatérve a "Nagy ölelés" témára, felejtsük el a nézeteltérésünket, hiszen rád nem lehet úgy igazán haragudni! Meg tudod, hogy nem vagyok haragtartó típus. Meg megengedted, hogy rajzolhassak a füzetedbe, ami szerintem nagy szó. Főleg, mert nem szereted ha birizgálják a cuccaidat. (Olyan jó szó ez, hogy birizgálni)
Amúgy még a regényedhez visszatérve...Én élőkként kezelem a karaktaraidet, mint mindig ha könyvet olvasok. Úgy nem is jó olvasni, ha az ember nem kezeli "őket" élőként. Szeretem magam beleélni a sztoriba és a könyv elolvasása után képes vagyok napokig abban a kis világban járni (persze csak gondolatban) Magyarul szeretem, ha egy könyv hatással van rám.
Ja, és sajnálattal hallom, hogy "A sivatag" - nak nincs folytatása. Nagyon kíváncsi lettem volna a folytatásra... Amúgy a Jimnek nevezett karaktered, nagyon mókás volt, jóket mosolyogtam rajta. Főleg ahogy elmondta, hogy milyenek az UFÓK :D.
Ez a véletlen vagy nem véletlen... A tiedben is van igazság. De (és szerintem ezt Te is tudod:)) nem tudsz meggyőzni az igazadról. Lehet, hogy nem is akarsz. Tök mindegy, szóval az a lényeg, hogy nem hiszek bennük. Sok olyan történt így velem, ami kétlem, hogy véletlen lenne :).
Na mindegy, most így ennyi,
Villám
Válaszod
Várom :) |
Ditti levelére válasz
Szia. Vissza a régi problémához, aztán beszélhetünk minden szép és jó dologról is.
Igazából már elmondtam mindent. Még egyszer hangsúlyozom, hogy én bármikor (mondjuk ez nem igaz, de nem is fontos) megbeszélem veled, veletek a bajt. Ha nem kérek ezzel túl sokat, segítsetek, hogy visszatérjen a régi énem.
Az ebben az egészben a legrosszabb, hogy a szünetben (a nyáriban) sokat gondoltam az osztályra, és belegondoltam, milyen vagyok. Úgy gondoltam, akkor voltam bunkó, ezért eszembe jutott, hogy változnom kéne. Hát itt vagyok, és jól ráfáztam! De, mint gyakorló optimista (főleg így a Murphy-idézetek után) úgy gondolom, hogy ez azt jelenti, hogyha odafelé meg tudtam változni, akkor visszafelé is menni fog, csak emlékeztetnetek kéne rá, mi az, amit el kéne vetni, és mi az, amit helyre kéne állítani. Beszéljük meg! Ne távolodjunk el annyira, hogy ne lehessen helyrehozni azt a régi barátságot, ami volt. Ahogy mondtad: kiokoskodni. Remélem, meg fog történni. Ennyit szerettem volna mondani még. És azt, hogy köszönöm a megértésedet. Igazi baráti gesztus volt.
El ettől a hangulattól, és vissza az általános levrov-nyelvezethez!
Meghatottalak? Nem tudom, erre mit mondhatok. Arra viszont, hogy rontaná a rólad alkotott képet, van véleményem. Szerintem biztosan nem ártana annyira, mint annak idején az az ivós stb. dolog. De azt elfelejtettük. Visszatértél. Ebből jön még az illúzióromboló példa: Nagy ölelés!
A vége felé elhangzott továbbadásos-megbeszélős ügyhöz hozzátenném nyomatékul, hogy tényleg nem kell itten fantáziáknak röpködni. Arra itt van a levrov, meg lehet novellákat is írni, meg ilyenek. Tényleg, az én novellám mellé szívesen látnék más műveket is, amik tőletek valók.
Akkor jöjjön a novellám kritikájára való válasz. Lesz benne komolyság is. Na, mit gondoltok, mi jön a zárójel (zárójel) után? Számozás!
Egy: kösz, hogy jónak értékeled a sztorit. Ezzel tehát semmi probléma.
Kettő: trágár szavak és kifejezések. Ez nagyobb téma. Miért is írtam én ilyeneket az amúgy esztétikusnak ható oldalakra? Nos, azt tudom mondani, hogy rákenek mindent Krisztire (vagy ahogy érthetetlen módon ő szereti hívni magát: Lamm), aki nem cenzúrázott semmit!
Na jó, legyünk ismét hidegek, kimértek, pókerarcúan komolyak! Vannak itt igazi okok is. Az első (a fenébe, a számozást már ellőttem!) az, hogy a káromkodás hozzátartozik a karakter, nevezetesen Nick Harrison, a rendőr jelleméhez. A másik ok tulajdonképpen testvére az előzőnek. A férfiak általában káromkodnak, ha sz... elnézést, rossz helyzetbe kerülnek. Nem lett volna emberi, életszerű, ha úgy beszél, mint a cenzúrázott filmekben: teringettét, tökkelütött, fránya, és társaik.
Jó, persze! Természetesen nem életszerű helyzet, ha valaki egy sivatagban ébred. De én mindig igyekszem az embereket emberekké tenni. És sajnos a káromkodás emberebbé teszi a figurákat. Más nézőpontból azt is lehetne mondani, hogy nem én vagyok a hibás a káromkodásért, hanem Nick. Ha ezért ő lejjebb csúszik az olvasó ranglétráján, az már nyert ügy! Hiszen véleményalkotásra késztettem ezáltal az olvasót. Valamiféleképpen megismerte a szereplőt.
Három: ez a leveled végén van, de én előrehozom. Azt mondtad, túlzok. Ugyanazt tudom mondani, amit az előbb: Nick volt az, aki túlzott. Az az ivós rész, amit ki is írtál azt fejezi ki, hogy annyira vágyik már víz után, hogy ilyen hülye gondolatai támadnak. Kezeld a karaktereket élőkként. Én ezt teszem, amikor írom őket. Ehhez kapcsolódik egy könyvajánló. Ha valakit érdekel, hogyan írok én, olvassa el Stephen King Az írásról című könyvét, aminek második részében leírja ezeket. Én úgy írok, ahogy ő. A karakterek élnek, és ők viszik előre a történetet, nem én.
Négy: ki kell, hogy ábrándítsalak. Nincs folytatás. Ez a novellának, és egyben Nick történetének a vége. Elvégre ezért az a címe, hogy Reménytelen történet.
Öt: a véletlenekről. Te kezdted, most filozofálni fogok!
Azt mondod, mindennek van valami oka, még ha nem is tudjuk megmagyarázni? Hogy a sors könyvében meg van írva, mi fog történni velünk? Tehát nem vagyunk a magunk urai. Az idő a kezdetétől a végéig le van írva. Nem lehet megváltoztatni. Kitérhetnék arra, hogy hogyan keletkezett, de ez zsákutca, így nem teszem.
Szóval nem vagyunk a magunk urai. Még ha úgy érezzük, akkor sem. Gondolj bele. Ha azt gondolom: Most megváltoztatom a sorsom, a mögött is a sors áll. Ha azt mondod, nem csinálsz semmit, az is azért van, mert a sors könyvében le van írva, hogy ezt fogod mondani. Az is le van írva, hogy azt fogom írni, hogy le van írva. Az akaratunk tehát csak egy álca lenne, hogy ne érezzük olyan erőteljesen azt, hogy nem mi vagyunk, akik igazából cselekszünk? Itt van tehát a nézeteltérésünk. Nem hurroglak le, csak én is elmondtam az álláspontomat. Cáfold meg!
Ennyi volna tehát ez a válasz. Köszönöm, hogy értékelted a novellámat, meg minden mást is, mint azt, hogy vagy. A következő levélig hello, maradjon mindenki olyan szép, amilyen most!
|
Rita levelére válasz
Engedjünk fel. Most írtam az előző levélre is a választ, úgyhogy egyelőre remegek. De most lemegyek a kuckómból, feltankolom magam valami tésztával (bár pizza vagy gyros jobban esne), aztán folytatom ezt a választ.
Na, igen. Időugrás megvolt, egészségünkre. Aki ne adj isten arra a meggondolatlan tettre ragadtatná magát, hogy önpusztító és környezetszennyező módon a számítógép előtt eszik, annak jó étvágyat. A többiek diszkrimináltan nem részesülnek jókívánságban egy ideig.
Nézzük hát, mire kell itt válaszolni. Szeretnék ugyanolyan hangulatban levelet írni, mint mondjuk az első válasznál, ami nagy valószínűséggel sikerülni is fog a javíthatóság miatt.
Nos. Én örülök, hogy örültél az smsemnek. És örülök annak is, hogy volt merszed írni ide. Mert ahhoz aztán hatalmas bátorság kell. Az írás közben ugye kiteljesedünk, meg minden. Ez életszerű példában leírva olyan, mintha egy olyan világba kerülnénk, ahol olyan gyorsan, és úgy forog a nyelvünk, ahogy akarjuk. Ezt a szép gondolatot nem tudom átkötni semmibe, úgyhogy stop, új bekezdés.
Hoppá. Szóval most gyorsan szerénykednék egy kicsit. Biztos nem én vagyok az egyetlen, aki képes volt megnevettetni téged, hiszen Te érted a tréfát, és ellentétben velem nagyon sok barátod, haverod, ismerősöd lehet, akik biztosan jó arcok, hiszen azért a barátaid.
Közben itt beszúrnék egy ide nem illő dolgot. Illetve ide illik, mivel most jutott az eszembe. Szóval ne küldjetek semmi olyan dolgot floppyn, ami tömörített, vagy egyéb számítógépes kifejezés oltalmazó árnyéka alatt áll, mert nem tudok mit kezdeni vele. Túl öreg vagyok az ilyesmihez. Akinek nem inge, ne vegye magára (illetve nadrágra, ahogy Hermann tanár úr mondta volt), ennyi.
Reklám vége, vissza a zilált válaszhoz.
Neked se jutott eszedbe a Gm. Szócskáról, hogy én vagyok. Itt tehát valami bibi van. Kérek mindenkit, írja meg, milyen találó művésznév illene rám. Kereszteljetek el. Azok, akik olyanokat akarnának, hogy (cenzúrázom) s**gfej, bunkó, f**z stb, kíméljenek. Eszembe jutott az, hogy mi lenne, ha használnám a saját egzotikus nevemet (gyk. Martin), de ezt elvetettem. Szóval művésznév kerestetik.
Ha már benne vagyunk az istenítős-jellemzős bizniszben, kezdjük újabb jellemzésünket. A következő 2 bekezdésben tehát kívülről befelé Rita következik. A bekezdések neki szólnak, tehát a Te=Vele, azaz Ritával. Tehát.
Neked szintén szép a szemed, meg úgy az egész arcod úgy, ahogy van. Karcsú vagy, ami szerintem előnyös, bár nem nélkülözhetetlen. Gondolom, hallottad már a tanácsot, hogy ne fesd a hajad annyira, mert szép az magától is. Tulajdonképpen nem is tudnám megmondani, milyen az eredeti színe. A frizuráról annyit, hogy hagyd meg ilyen hosszúra a hajadat, mert így a legjobb. Nagyon szép a hangod is, amit használsz is, mert gondolom Te is tisztában vagy vele.
Ha vidám vagy, az a szuper. Jól tudsz nevetni. Te is szeretsz segíteni, meg kimenteni a többieket felelések stb. alól. Elképesztő mennyiségű szöveg, tudás, tananyag, telefonszám, dátum, miegyéb fér el a fejedben, ami hála az isteneknek, nem látszik meg kívül. Nem kéne neked nagyobb fej, vagy homlok. Tehát jó memória szorult beléd. Emellé még az is jár, hogy vág az eszed. Nem (csak) a Börtönre gondolok, bár onnan ismerlek. Biztosan ilyen vagy, illetve hasonló máshol is. Szereted az állatokat, ami még szimpatikusabbá tesz. Mondjuk biztos lennének itt viták, hiszen szerintem a szentháromság a Macskák-Farkasok-Lovak. Mi maradt még ki? Á, igen! Esztétikusan öltözködsz. Mondjuk ez fentebbre való volna, de az állatok után már mindegy.
És akkor a végére egy baráti tanács: Ha már a változások korszakát éljük, lehetnél még egy fokkal vidámabb. Mert mindenki (bár én főleg a lányoknál tudom) akkor a legszebb, ha mosolyog, ami alól Te sem vagy kivétel.
Az idézetet át kellett olvasnom egy párszor, mert nem állt rá az agyam. Azt hittem, mezei idézet, de nem az. Nagy igazság! Egyetértek! Az ember nem lesz magától boldog, azt úgy ki kell belőle bányászni. Ere gondoltam mindig, amikor sokan azt mondtátok, legyek vidámabb. A válaszom erre a fenti idézet, vagyis (ezt de unom már, hogy vagyis, irodalom órán eleget hallom) nevettessetek meg! Akarok én is idézni, de nem jut eszembe semmi rendkívüli. Gondolkodok egy csöppet (igen, tudok!)... megvan! Fellapozom Murphy törvénykönyvét!
Ha már a boldogságnál tartunk, a nap idézete legyen a következő:
„Mosolyogj! A holnap rosszabb lesz a mánál.”
Ez még a témához is kapcsolódik, úgyszólván beáll Goethe mellé mosolyogni. Írok még egyet, amit ugyan valószínűleg ismer mindenki, de ez engem nem érdekel:
„Ami jó csak akad az életben, az vagy törvényellenes, vagy erkölcstelen, vagy hizlal.”
És egy utolsót, ami már tényleg az utolsó (és semmi köze a szituációhoz, de tetszik):
„A szépség felszíni dolog, ám a rondaság csontig hatol.”
Jó ez a Murphy törvénykönyve, itt is hagyom, hogy legközelebb is tudjak belőle idézgetni.
Azt hiszem, több kérdésed nem is volt. Most már tudom is, mert elolvastam még egyszer. További szép napot? Hö, az megvolt, köszi! Neked is szép napokat, problémamentes életet!
Hát akkor kérem is a következőt. |
Nos, Betti. Én is szeretnék rövidebb lenni, hiszen az előző levélben gyakorlatilag válaszoltam erre is. Talán ez lesz itt a legrövidebb válaszlevél. Most számozni fogok, mert úgy tartja rossz kedvem.
Egy. Álljon itt még egyszer, hogy nem kívántam senkit megbántani, és szóljon rám bárki, akinek problémája van.
Kettő. Még mindig nem tudom, miben nyilvánulhatott meg, illetve miből szűrték le a valakik a nagyképűséget. Én nem látom, de már ezt is mondtam. Tudom viszont, milyen lehet, mert én is rühellem a nagyképű embereket.
Három. Már tisztában vagyok a vétett konkrét hibákkal, és igyekszem (nagyon), hogy többet ne forduljanak elő. Ezt is írtam már: visszafogom magam, erre akár esküt is tehetek.
Négy. Mi a baj? Ez a levél (bocsáss meg) olyan az előzővel együtt, mint egy kampánybeszéd. Megírtad, mi a baj. Illetve nem írtad meg konkrétan. De hol a megoldás, az alternatíva? Mit ne tegyek többet? Ne nevessek annyit? Ne próbáljak annyit viccelődni? Ne beszéljek órán? Ne kapcsolódjak beszélgetésekbe?
Öt, és egyben utolsó pont. Van valami, amin szerintem meg neked kéne elgondolkodnod. Rendben van, hogy van egy hatalmas problémád. Rendben van, hogy haragszol rám. Tudom, hogy nem ér sokat, ha bocsánatot kérek, mert ezt ezerszer eljátszották már veled.
Azt viszont Te tudod, hogy nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltozni. Kell egy átmenet. Az átmenetet nem lehet végigvinni egyedül.
Azt mondtad, egy barát nem viselkedik így. Ezt én is mondhatnám. Az teljesen rendben van, hogy írtál egy levelet, hiszen ez fontos, és jó, ha a többiek is látják. De nem lehet levelekre várva megoldani egy ekkora problémát. Meg kell beszélni. Én tudom, hogy fájni fog, ha megbeszéljük, de én akkor is túl szeretnék lenni rajta. Úgy látom, Te más nézeteket vallasz. Elfordítod a tekinteted. Nem akarsz beszélni. Gondolom, azt akarod megmutatni, sokszor hogyan éreztél Te. A saját akaratlanul használt fegyveremet veted be ellenem, ami remek taktika. De ha ezt a hasonlatot viszem tovább, ennek a csatának vége. Megnyerted. Megbántam a bűnömet, és megadom magam. Ezek után szerintem szükséges tárgyalni.
Értettem, mire gondoltál, te is érted, én mire gondolok. Én nagyon szeretném, ha a barátod maradhatnék. Ennyi.
Illetve nem ennyi. Beszéljük meg! Én nem fogok káromkodni, nem leszek ingerült. Ésszerűen szeretném. És gondolom, Te is. Most már tényleg ennyi. |
Kedves Martin!
Köszönöm a válaszod. Voltak dolgok, amikben a leveled olvasása után beláttam, hogy abban neked van igazad. Például, hogy nem szeretnél engem, Bettit, vagy bármelyik barátodat elveszíteni. Nem részletezem, hiszen te már leírtad. (amúgy bunkó voltam, hogy magammal kezdtem a sort, mindegy)
Az a baj tudod, hogy nem lehet mindent egy bocsánattal elintézni. Sajna, ezt a saját bőrömön tapasztaltam épp a minap. Ha szavaidat tettek követnék, hidd el én örülnék neki a legjobban. Ez a nagyképűség-dolog. Lehet, hogy te nem veszed észre magadon. De mi jópáran igen. Szeretnénk "visszakapni" azt a Martint, aki még nem volt elszállva a hirtelen jött sok szeretettől, bizalomtól vagy tudomisén miktől.
Nagyon jól esett az a rész, amikor azt írtad, hogy a 6 (6?) hozzád legközelebbálló személyek közé soroltál. Teljesen váratlanul ért, nem tudom mivel érdemeltem ezt ki, de tény hogy kicsit meg is hatottál. Bár ez a szó nem nagyon illik hozzám, nem vagyok az az "csöpögős" típus. Szerintem nem ismered a rosszabbik énemet ha fogalmazhatok így. De nem bánom. Ahogy te mondanád: "rontaná a rólam alkotott képet". Ehhez nem is akarok már mást hozzáfűzni.
Unalmasak nélküled a szünetek, de (mint te is írtad) nem tehetünk úgy mintha mi se történt volna. Talán egy kicsit csalódtam és ezt föl kéne dolgoznom, de nem megy olyan hamar.
ezúton is megkérlek, hogy ne addj a számba szavakat. Egy zsóval se mondtam, hogy hálátlan vagy lusta lennél. De ha ez a te véleményed, az is egy másik történet.
Tényleg olyan dolgokat mondasz el nekem, amiket én lehet, hogy nem dnék tovább a te helyedben. Pusztán cask azért, mert saját magam rágódom az ügyön, meg lehet, hogy nem is lenne bátorságom ezekről beszélni. (itt senkinek ne kalandozzon el a fantáziája, nem gondolook én semmi rosszra =)) Köszönöm a bizalmat, ezen információk nem kerültek/kerülnek ki, nálam bizos helyen vannak. Persze csak képletesen, ugyebár...
Meg én nem is vagyok haragtartó típus. Biztos kiokoskodunk valamit.
Végezetül, ahhoz az irományodhoz szeretnék hozzáfűzni 1-2 gondolatomat, ami felkerült ide. A sztori egyedi, nem rossz, meg le is köti az embert. Bár azokat a bizonyos K-val kezdődő trágár szavak helyett mást írtam volna, mert néha egy jó mondatot rondítottál el ezekkel a szavakkal szerintem. Legalábbis az én esztétikai érzékemet bántotta. De ez privát vélemény mindegy. A másik: még nem hiszem, hogy beszélgettünk erről, de a regényedben azt írtod hogy véletlenek léteznek. Nem értek veled egyet. Véletlenek nincsenek, minden ami történik, annak úgy kellett lennie. És ha arra a kérdésre kéne válaszolnom, hogy a sorsunk meg van-e írva, azt hiszem ízt felelném, hogy igen. Ez is ismét privát vélemény. Harmadrészt: szerintem néha túlzol. Az például, hogy addig iszik az oázisból míg ki nem folyik a fülén és a seggén....noshát...ez is bántotta a szememet. Amúgy gratulálni szeretnék hozzá, kíváncsian várom a folytatást.
Ditti |
Szia Martin!
Nekem nagyon tetszik a rovatod! Csak így tovább! Igazából tartozom egy köszönet nyílvánítással; mostanában nincsen túl jó kedvem...ma volt egy kis időm,hogy elolvassam az eddigi leveleket amiket írtál a többieknek, és meg kell hogy mondjam,hogy nagyon feldobtad a hangulatom így este! Úgyhogy tényleg köszönöm, ez az elmúlt egy hét óta csak Neked sikerült.
Biztosan, meglepődsz majd, hogy én írok Neked, de talán egy kicsit majd örülsz is neki:)
Sajnos a suliban (vagy ahogyan Te nevezed "Börtön") nincs túl sok idő a beszélgetésre...pedig azt mindenképpen el szerettem volna mondani, hogy mennyire jól esett, hogy nyáron gonodoltál rám és írtál nekem sms-t. Nagyon meglepődtem, és hirtelen nem is tudtam, hogy ki lehet vajon az a GM?!? de aztán hamarosan rájöttem! Szóval ezt, is köszönöm!:-)
Mivel nekem is számít a véleményed örülnék, ha leírnád, hogy velem kapcsolatban mi a véleményed! Előre is köszi!
Eszembe jutott egy idézet, amit gondoltam megosztok Veled/ Veletek!:
(ez az egyik kedvencem)
" A boldogságot nem lehet ajándékba kapni
egyetlen titka: adni, mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
és sok-sok önzetlen tiszta szeretetet "
(Goethe)
További szép napot! Rita
|
[93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés