Új bejegyzés Frissítés

2006.09.18. 15:09

Szia Martin! Nem szeretném hogy azt hidd Dittire hárítottam mindent amit írt! Ezért én is leírom kicsit kisebb terjedelemben amit Ő is. Azért mondom hogy kisebb terjedelemben hiszem mint már Ditti is említette a problémánkat; én is ugyanazon az állásponton vagyok.Az utobbi hónapban elég sokszor volt hogy elég durván szóltál hozzám ami nagyon rosszul esett. Már akkor feltünő volt hogy mennyit változtál, bár akkor még nem volt ennyire szembetűnő. Mióta van ez a levelezőrovat és mióta (valóban ahogy Ditti írta) körédgyűlik a nép és Te kényelmesen elvagy mint kiskirály azóta "rohamosan" rossz irányba változol. A kirándulás nagyon jó volt , de sztem feltünt hogy nem véletlenül váltunk le Jánossal...Lehet hogy tavaly még egy kisé visszafogott voltál de ez most abszolut nem lehet elmondani rólad.Én elhiszem, hogy nem vagy megelégedve magaddal meg minden de ezt néha(sajnos egyre gyakrabban )észre sem lehet venni.Beképzelt vagy!!Tudom mit mondasz most:Jó akkor ne haragudj meg ilyesmi...de ezzel ez nincs elintézve. Nem azért közöltük ezt veled mert nem bírunk vagy ilyesmi ...de sajnos már többen mondták az osztályból akiknek eddig semmi bajuk nem volt veled , hogy télleg negatív írányba változtál.Annyira görcsösen ragaszkodsz minden gondolatodhoz mintha magasabb rendű lennél itt az osztályba bárkinél. Nem kell hogy elfogadd a véleményünket de legalább értsd meg!!nem kell mindent lehurrogni csak azért mert te igy gondolod!!De ha már más véleményed van akkor se beszélj lekezelően és kocsis módjával az emberrel!! Ez most tipikus példéja annak ami most van hogy valakinek hogy száll a fejébe a "dicsőség" . Nagyon megbántottál minket. Sztem gondolkozzál el ezen! Mi nem akarunk veszekedni veled, és nem akarunk téged bántani de már jóideje folyamatosan csináltál ilyeneket és most a kirándulás volt az ahol betelt a pohár!Nem kell hisztizni minden miatt ami nem ugy van ahogy te akarod, elvégre nem alsós vagy... Nem így viselkedik egy barát. Betti

2006.09.16. 11:17

Martin! Teljesen megváltoztál. Kár, hogy néha nem hallod amiket mondasz. De mondjuk ha itt a levrovban visszaolvasod a leveleidet, ott is van 1-2 olyan megszólalásod, hogy komolyan megkérdőjeleztem azt, hogy a nyáron nem-e vittek e el az UFÓK. Tudom, hogy biztos meglep a levelem, de olyan sokat változtál nem pozítív irányba, hogy csak lesek. Múlt évebn alig volt önbizalmad, meg azt gondoltad, hogy nem kedvelünk téged (mármint az osztály) és most meg nagyon nagy arcod lett. (már bocsi). Ha velem nem is, de Bettivel, néha úgy beszélsz, mintha valami jelentéktelen izéke lenne, nem a barátod. Elfelejtetted, hogy én meg ő mentünk oda először talán veled beszélgetni, és ott ültünk a padodnál a legtöbb szünetben. elfelejted, hogy a Bettivel órákat tudsz beszélgetni telefonon. És én is szívesen komunikáltam veled sms-ben. Mi voltunk a "biztos alap" és most, hogy többen is kíváncsiak rád, teljesen elszálltál, és elfelejtetted ezeket a kis dolgokat. Meg ha valami nem úgy va nahogy te szeretnéd, akkor SZÓSZERINT elkezdesz hisztizni. Olyankor a hugomra emlékeztetsz. Nem értem mi történt veled. Nem ilyennek ismertelek meg. Ha panaszkodsz is dolgokrúa, SEMMIT de SEMMIT nem teszel a dolgok ellen. És ha valaki mást mondd, mint te az már HÜLYESÉG neked. Ráadásul, TE mikor is jöttél oda hozzánk egyx szünetben??? Mindig ott ülsz a ksi sarkodban és elvárod, hogy a nép odagyűljön köréd. Lehet, hogy ezt a levelet nem éppen tőlem vártad, de nem csak így gondolom így. De valakinek már szólnia kellett neked. Én meg nem vagyok valami gyáva ember, le merem írni amit gondolok. És nem IS CSAK a Betti gondolja így mint én. Szóval, kicsit vegyél vissza, vagy elveszíthetet nagyon könnyen a barátaidat és csak a ""rajongóid"" maradnak meg. Ditti

2006.09.13. 21:27

Itt vagyok még, hurrá-hurrá. Köszöntöm kedves hallgatóinkat, a Doktor úr él és virul, tegyetek ellene! Először is elnézést, hogy először nem hívtam fel a figyelmet arra a problémára, hogy nem mindenki angolos az osztályban, és még azon belül is akad gond. Tehát még az igazi levél írása előtt pontot teszek a dologra, és rendes jómunkásember módjára lefordítom a nemes nyelven íródott idézetet (nyersen, mert műfordító nem vagyok): Az emberek nevetnek rajtam, mert más vagyok. És én nevetek rajtuk, mert mind ugyanolyanok. Megvolnánk ezzel. Aki elsőre értette, az felejtse el a fenti sorokat, és vegye kezdésnek az alábbit: Szia Lili! Hogy írtál, az igazán remek! Most aki akar, képzeljen ide egy boldogságot kifejező szöveget, aminek írásához jelenleg se kedvem, se energiám. Olyan mértékben fáj a gerincem, hogy nem fejezem ki, mert nem ide való. Nos, a választ átgondolás alapján három részre bontom, hogy legyen megint számozás is. Egy: Felvállalni magam. Tudod, számomra ez igen üresnek hat, meg közhelyesnek, mert sokan mondták már. Talán itt az ideje hallgatni rájuk. De nem tudom mindig felvállalni magam. Ennek oka pedig a már sokszor szajkózott lámpalázam, ami olyan vastag és masszív, hogy megdönthetetlen várfalnak látszik. Hogy folytassuk eme gyönyörű hasonlatot (amiből egyébként a regényemben is rengeteg van, mert én a hasonlatokat is nagyon kedvelem), az igazi személyiségem rejtve van a várfal mögött. Csak annak nyílik ki a kapu, aki többször próbálkozik azzal, hogy bejusson. Ez most megint olyan szép volt, hogy bőven megér egy jó órás gyászszünetet, ami alatt én táplálkozni fogok. Egészségemre. Ettem. Remélem, ti addig gyászoltatok. Mert, ha nem, hát én... elfelejtettem, mit akartam ide írni. No mindegy. És rájöttem arra, hogy a kettes témára már választ adtam. Tehát Kettő: a zene. Lásd fent. Mert hülyeség lenne beszúrni ide a listát, mondjuk így: „Tehát: Funky, Hip-hop, Jazz, Rock, Heavy Metal, House, Techno, Electro, Soul, Komolyzene, Kórus, Rap”. Hoppá, hát ez meg hogy került ide? Ejnye no, most már nem törlöm ki, hadd maradjon itt! Három: Miért kezdtem írni? Nos. Gondoltam, előtte írok valami olyat, hogy nekem a földönkívüliek adták az ötletet, vagy hogy az oviban ceruza volt a jelem, és ezért érzem kötelességemnek az írást, de most ilyenek nem jutnak az eszembe. (És egy gyors kérdés: Nektek mi volt az óvodában a jeletek? Nekem SÜN!) Ezért inkább komolyan válaszolok, de előtte még beleszaladok a negyedik témába, mert olyan frappáns lesz a harmadikhoz visszatérni a végén. És közben biztos megőrültök majd az izgalomtól, hogy végre elcsíphettek valamit az előtörténetemből. Négyes gondolat: Kértél jellemzést, ugye? Akkor most összeszedem a gondolataimat, és egy levegővel leírom, mi is olyan szép, meg jó Benned. Egy, két, há, és! Kezdem a külsővel, aztán megyünk befelé. Nos. Nagyon szépek a szemeid, a bal legalább annyira, mint a jobb oldali. Szép szád van, főleg, ha úgy felfelé húznak a szélei, amit egyes kultúrák mosolynak, vagy szmájlnak hívnak. Összességében az arcodból sugárzik a vidámság, és a gyönyörre ad még egy lapáttal, amikor fázol, vagy megerőltetted magad, mert akkor kipirul, amit én rendkívül szeretek, mivelhogy esztétikailag dísznek minősül. Műveltséged vetekszik a tanárokéval, vidám kisugárzásod pedig egyenesen meghaladja az ő szintjüket, mondjuk sokkal. Képes vagy véleményt alkotni dolgokról, ami szerintem mindenképpen előny. Szorgalmasan tanulsz, ami engem speciel egyáltalán nem érdekel, de lehet, hogy másnak ez a kifejezett esete. Tudsz nevetni, de józan maradsz az esetek kilencven százalékában. Ötletes, leleményes vagy, ami a segítőkészségeddel társulva frenetikus társasági emberré emel. Képes vagy áldozatokat hozni a kolóniáért. Nem úgy, mint én, de most rólad van szó. Egy tulajdonságot nem említettem még, és ez a szellemesség. Azt hiszem, sikerült jellemeznelek. Nagyon szívesen. Közben eszembe jutott, hogy ha Te idéztél, akkor én is idézek. Mondjuk a kedvenc írómtól, Stephen Kingtől: „Abban a világban, amibe Michael Jackson belefér, minden lehetséges.” Ez nem éppen a témához illik, de egyrészt más nem jutott eszembe, másrészt meg szerintem ez nagyon jó idézet. És én nem a netről szedtem! Ugorjunk vissza a hármas témához, ami az előtörténetemmel kapcsolatos. Hurrá, itt fény derül a titokra. Nézzünk egy történelmi áttekintést jómagamról: 1990. november 3. 20:20 – A világ elátkozásának időpontja. Megszületik a kis Martin. 1991. – A kis Martin már beszél. Olyan vaskos tájszólása van, hogy szülei a mai napig nem értik, honnan szerezhette. Később ez elmúlt. Ahogy a hosszú, kese szőke haj is. 1994. – A kis Martin olvas, és egyszerűbb szavak leírására képes. Később nyomtatott nagy betűkkel írni kezd. 1996. – A kis Martint a Diliház nevű iskolába veti a sors, ahol megismerkedik a matematikával, és más tantárgyakkal. 2000. – Martin drasztikusan nő, és hízik. Utálja az iskolát, a matekot, a tornát, de kibontakozik az irodalomórán. 2001. – Martin felsőssé válik. Már egyre jobban utál mindent. Belebeszél az órákba, zavarja a tanárok munkáját. 2003. – Martin intőket szerez, és romlik a bizonyítványa. 2004. – Martin a Diliház lázadóinak egyik feje. Agresszor, emellett egyre idegesítőbb. Elkezdi írni első nagyobb lélegzetvételű művét, amit a mai napig nem kezdett el kijavítani. 2005 eleje – Martin belekezd a Darten története című eposzba, ami azóta 104 oldalas művé növekedett. Nos, ez volna az élettörténetem. Még egy mondat a jellemzésekről: valaki jellemezzen engem is! Köszönöm! Hoppá, ez már kettő, ezzel együtt három mondat! Négy. Miért is kezdtem írni? Én nem a magát megnevezni nem kívánó ismerősöd rögös útját járom irodalomesszék között. Már kicsi koromban (amikor még egészen aranyos, kedves, és normális gyerek voltam) akartam könyveket írni. Kézzel írtam, és nem jutottam soha a borító megrajzolásán és az első pár mondaton túl. Ilyen kezdeményből létezett kb. harminc. Az igazi írást egy kicsit a számítógépem előtt kezdtem. Ez egy A4-es méretű, négyzetrácsos füzet, amiben 20 oldal tele van írva a Labirintus című fantasyval. Aztán mindez átkerült számítógépre átírva, és egy 34 oldalas, kész valami lett belőle. Legalábbis akkor azt gondoltam, hogy kész, pedig az az igazság, hogy nincsenek benne leírások, és megmagyarázhatatlan hülyeségek, lyukak vannak benne. Ezek nem kicsik, példának okáért az egész történet motivációja átgondolatlan, és logikátlan. Tehát ezt a történetet ki kell majd bontani. Az első teljes értékű, kész művem A sivatag című novella, amit most fel is teszek a floppyra, mielőtt elfelejtem. Megtelt. A fenébe is, miért nem fér több erre az átkozott floppyra? Most adok majd még egyet. És mily finoman fogalmaztam. Viszlát a következő levélig, és addig ne feledjétek: a világnak szüksége van rám! Ez az!

2006.09.13. 21:26

Szia, Főnök! Ugye, milyen jó dolog írni? Főleg azért, mert miközben írsz, nem pofázok vissza, nem szólok bele, satöbbi. Igen, én nem szoktam cenzúrázni a leveleket! Ami persze nem jelenti azt, hogy mindenki elkezdhet káromkodni, mert ugye azt én nem szeretem. Vegyetek példát rólam, én az esetek többségében nem szoktam káromkodni. Anyu, ha ezt olvasod, akkor meg egyáltalán nem szoktam. Kezdeném tehát a tényleges választ. Úgy bekezdésenként. Egyébként egyszer gondoltam ara, hogy beszúrok zárójeleket a leveleitekbe, de rájöttem, hogy akkor tele lenne velük. No mindegy. Illetve nem az, de na jó. Kezdem már, csak mindig elpofázom az időt. Ja, igen! Nem csak írni, hanem olvasni is jó! Válasz végre, a válaszolnivalók sorrendjében. Először is tetszik nekem ez az első, meg második bekezdés. Kicsit fenyegető, kicsit lázadó, nagyon jó. A humorod meg (és zárójelben megjegyzem, most nem viccelek), mint a bomba, úgyhogy nem is értem, miért nem jár többet a szád, mint most. És tényleg hülyeség volt azt mondanom, pangás van, hiszen a kolónia harmincöt tagjából öten már írtak! Örülök, hogy szeretsz olvasni. Ezek szerint megint sikerült kifognom egy olyan osztályt, ahol mindenki művelt. Ennek örülök. El se tudjátok képzelni (és bocs azoktól, akiknek ezt már szóban elmondtam), hogy mennyire szent érzés ennyi okos, ügyes, humoros, művelt, intellektuális ember közé járni. Az ez alóli kivételeket nem említem, mert hát ugye én nem vagyok se bunkó, se semmi. És amikor a levelekre válaszolok, eszembe jutnak olyan abszurd dolgok, hogy dolgozni jó, meg imádom az osztályomat (én is, bár a közeggel még vannak bajaim), meg hogy milyen jó arány a 9fiú-26lány, meg hogy vajon hány szőrszál van egy elefánt hátán, meg ilyenek. A regényemet még nem közlöm egy részletbe se, mert előtte küldök egy novellát. Azt a bizonyos A sivatag című sztorit, amiről ugyan csak egy leány és nulla hím mondta, hogy érdekli, de én gonosz vagyok, és csak azért is megmutatom. Tényleg, akartok részleteket olvasni a naplómból? Hát azt akarhatjátok! Még a regényről: ha úgy döntenek többen, hogy jó, ha kiszivárogtatom, akkor majd kéthetente fog megjelenni egy-egy alfejezet, ami kb. 5-10 oldalig terjedhet. Menjünk tovább! Ja, még annyi, hogy én nem olvasok Agatha Christie-t, de hallottam már, hogy szuper, és még a vezetékneve is az, mint a Te keresztneved. Mily fenomenális lehet ez a dolog! Alvásról. Amint már észrevettétek, én mindig fitten és kipihenten érkezem a börtönbe. Ez annak köszönhető, hogy hétköznap szinte mindig éjfél előtt elalszom, és hét óra előtt ébredek fel. Hétvégén másképp van, nevezetesen éjfél után alszok el, és tíz körül kelek. Tehát én is szoktam tízig aludni. A rekordom felkelésre fél tizenegy volt, a húgomnak délután fél kettő. És egy vaskosabb téma: a zene. Nos, örülök, hogy szereted Britney Spears-t, de remélem, nem hanyagolod el a fantasztikus hazai zene csillagait sem. Komolyra, vagy inkább (inka, inkább, leginkább) komolyabbra fordítva a szót a válaszom kérdésedre rövid és velős lesz: mindent szeretek. De hát nem is lennék én Lakatos Gáspár, ha nem fejteném ki kissé bővebben ezt. Először is azért, hogy nehogy félreértsétek. Tulajdonképpen nem szeretek mindent. Például kiver a víz a magyar nótától, a sramlitól, meg az ilyen gagyi zenéktől. Egyébként minden többi zenét képes vagyok meghallgatni. Széles az ízlésem. Sorolok kedvenc stílusaimból, nem számozva (hiába szeretem, mint a zárójeleket), mert nem rangbeli sorrend. Tehát: Funky, Hip-hop, Jazz, Rock, Heavy Metal, House, Techno, Electro, Soul, Komolyzene, Kórus, Rap, röviden ennyi stílus jutott eszembe. Ezeket így mind. És ti hogy gondoltátok, milyen zene megy hozzám a legjobban? Igen, tudom, cigányzenére csettintgetek, vagy szambát járok. Ezen kívül? Azt hiszem, ennyi volna a válasz jelentős része. És az ötlet, hogy megtámadjátok a rovatot? Hát... ÁLLOK ELÉBE! Legfeljebb nem alszom majd, és kiesik a szemem, de válaszolok mindenkinek! Remélem, nem tartod a válaszomat túl rövidnek a leveledhez. Köszönöm, hogy írt, Főnök! Itt az ideje elgondolkodni a gázsi kérdésén... Befogtam, jöjjön a következő levél, mert hát kaptam.

2006.09.10. 18:51

Szia Martin! Nos, gondolataim alapos összeszedegetése után végre rávettem magam, hogy írjak eme rovatba amit eddig csak külső szemlélőként látogattam (tetszik egyébként, hisz akkor nem írnék bele, azt hiszem..). Hmm...szépen sorjában válaszolgatok az eddig felmerült kérdésekre, azután kérdezek is majd..nem menekülhetsz.. Igen. Szeretek olvasni. Érdekel a regényed, az eddig olvasottak alapján. Várjuk a folytatást;) Fantasy-t is szívesen olvasok, de nem ez a legjellemzőbb rám. Nem tudom olvastad-e James Redfield-től a "Mennyei prófécia" című könyvet. Na ez teljes mértékben az "én világom". (Mottó: long-life-learning) Iskola? Nem tehetek ellene semmit. Ami viszont kizökkenti hétköznapjainkat az unalomból az a társaság. Mert valljuk be elég jó kis társaság keveredett össze innen-onnan. Ez szubjektív vélemény, lehet ellenkezni. Teljesen igazad van. Első ránézésre más embernek gondoltalak. Aztán az idő múlásával kezdtelek megismerni (nem mondom azt, hogy ismerlek, mert még igazán nem, de annál biztos jobban, mintha nem ismernélek) és nagyon pozitívan csalódtam. Nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki így látja a helyzetet. A kiközösítésről egy idézet jutott eszembe, megosztom Veled/Veletek: "People laugh at me because I'm different and I laugh at people because they're all the same." Lehet, hogy fáj, sőt rosszul esik, de nem szabad feladni a harcot. És igenis állj csak ki magadért és (mint ahogy eddig is) vállald fel azt, aki vagy! A világnak szüksége van egyéniségekre, köztük Rád is. Ezt véresen komolyan gondoltam... Jöhetnek a kérdések: 1, Ez Kriszti előbb feltett kérdése lett volna a zenével kapcsolatosan. Tehát már 2 ember várja erre a válaszod. 2, Engem az érdekelne, hogy miért kezdtél el írni? Van egy ismerősm, akit az irodalom esszék és verselemzések világa indított el ezen az úton. Gondolom Nálad nem ez a helyzet. Szóval örülnék, ha leírnád, mert rendkívül kíváncsi vagyok rá. Egyébként a fent említett "ismerős" (maradjon csak így inkognitóban..) is ír, nem is akárhogyan. Szeretem a stílusát. Ha gondolod egyszer majd megmutatom az alkotásait. 3, Ez nem kérdés lesz. Inkább kérés. Szeretnék jellemzést én is magamról. Olyan embertől, akinek a véleményére adok... Röviden ennyi lenne. Üdv: Lili

2006.09.09. 18:15

Heello Martin! Igyekszem az általad nem kedvelt chates nyelvezetet hanyagolni, de töredelmesen bevallom, én rá vagyok szokva... szóval most megeröltetem magam, és kiírok midnent...sőt, próbálkozom a helyesírással is, ami gépen nekem nem nagyon megy... nah, most hogy elmeséltem midnen problémámat... valamit írok is... (mintha eddig nem irtam volna, midnegy... ezt még át kell gondolnom) Ne tessék nekem panaszkodni hogy nem írnak, tiszta népszerű a rovat!!! Alkottam egy közvéleménykutatást is "szavazás" formájában, 5ember gondolja h nagyon szuper a rovat, 2 ember peig oda meg vissza is van tőle;) senki nem mondta hogy nem tetszik neki, csak azt nem tudom, iiilyenkor hol van az a 7 ember?! elvileg midnenki tudja az osztály oldalánaka címét, meg sokaknak van Nete is, akinek meg nicns ,azzal is megoldjuk ;) (Ugye Martin...:D) Szóval tessék íírni!! MIDNENKI!!! Azért van hogy írjunk!!!!!!!! (és még én is írok... bizonyám) És akkor énis válaszolnék a legelső kérdéseidre! Szeretek olvasni, és megígérted azt is, hogy ki fog néhány dolog (hihi ugyis több lesz az annál;) a regényedből! Nincs kedved közzétenni részletenként? Amúgy mostanában Agatha Christie-t olvasgatok, bírom nagyon... olvastál már? Suliba imádok járni, főleg mert a délig alvástól fittnek érzem magam! És csak kétnaponta fáj a fejem... de ez nem is lényeg, mert szertem az osztályomat :) De amugy azt télleg szeretem és nagyon nagyon nagyon:) Amúgy ha már az alvás szóbaesett, nem szoktam ám egészen délig aludni, de megesik hogy 10ig igen..;) Eszembejutott h pl Te Martin miylen zenét szeretsz? Főleg mert elképzelésem sincs!! Rólam már tudod h Britney rajongó vagyok;) de kíváncsi vagyok te mit hallgatsz! Hallgatsz? Biztosan... Oké békénhagylak most asszem, mert még úgyis fogok írni,mivel nem hanyagoljuk el Martin rovatát...! ÉS Bettivel lelkesen terkjesztjük a rovat létezését, és reményeink szerint majd egyszerre midnenki megtámadja a rovatot, és majd nem is fogsz tudni semmit csinálni ellene, tök durva lesz, én érzem:P Na jó, felteszem ezennel a flopyra szerény szövegemet, hogy aztán Dr. Martin elemezze! Moimoi midnenkinek, pápá:)  Lamm

2006.09.09. 10:01

Na igen. Vagy minden levelemet így kezdem, hogy „na”? Most nincs kedvem megnézni, egyébként mindegy is. Lássuk tehát a jubileumi, megismételhetetlen harmadik számú levél értékelését! Úgy látszik, értitek, miről van szó. Vágjátok a témát, tudjátok, mitől döglik a légy (meg én- első zárójel!!), stb. A fenti levél csillagos ötös kétséget kizáróan, mert hát ugye én rendkívül szeretem a hosszú leveleket. És ez hosszú. Bár még mindig meg lehet próbálni megelőzni, és aztán elérhetjük a tízoldalas esszék korszakát. Másik igen lényeges szempont a Shakespeare (ezt a célzást talán csak Betti érti) magasságaiban könnyedén szárnyaló nyelvezet, és a humor, amit én természetesen díjaznék, ha lenne valami alaptőke. Tényleg, van is egy  ötletem nyereményre: mi lenne, ha a nyertes pályázó mellettem válaszolhatna a következő három levélre? Remek, mi? A pályázók esetleg szólhatnak, már ha idetévednek, és nem csak olvasni, hanem írni is kedvük támad. Ennyit az üres beszédből, most pedig jöjjön az információ sebes folyóként való áramlása! A módszerem a következő: bekezdésenként kommentálom a dolgot. Aki számozásra számít (amit ugye szeretek, meg a zárójeleket, a macskákat, meg még egy pár dolgot, mint a bakonyi sertésborda), az csalódik (hüpp, hüpp), mert egyrészt nincs kedvem számozni, másrészt ekkora számokat már nem ismerek. Tehát haladjunk. Én is bekezdésekben haladok, de kezdjem már! A köszönésről nem írok, tehát az alatta következő bekezdés jön. Ezen belül (Hurrá, hurrá!!) számozni fogom a gondolatokat. Egy: először is nem te vagy itt a lusta disznó, hanem én! Most ennyit az öniróniáról, majd később folytatom. Kettő: remélem, az irodalomórás hasonlatod az írásom költői magasságaira utal, és nem valami másra, amibe még belegondolni sem merek! Most képzelj ide „...” egy idézetet, mert az most pont ide illene. Végül három: arról te csak ne is álmodj, hogy hosszabb levelet írsz, mint én! Bár lehet, hogy most lefaragok majd belőle, mert egyesek azt hangoztatták, hogy túl hosszúak ezek a dolgok. Majd meglátjuk! Elhangzik pár vicc, és egy dicséret az ötletről. Hát köszönöm, és remélem, nem arra céloznak itt, hogy az ötlet jó, csak meg kellett volna valósítani. Például sokkal jobb lett volna, ha Jáksó, Győzike, vagy Tom Cruise válaszolna a levelekre... Olvasás. Érdekel valakit, hogy én mit szeretek a fantasyn kívül? Akit igen, az olvassa tovább, akit nem, az kerülje ezt a bekezdést, mint a pestist! Tehát. Szeretem még a krimiket, a pszichohorrort (pl. Stephen King), az ennyit. Illetve a többi műfajt még nem kóstoltam. Például még egyetlen romantikus könyvet sem olvastam. Még nem is írtam ilyet. Ahhoz még nincs annyi tapasztalatom (Ahhem, ahhem). A mazochistaságod összefügg a humorommal?? Na igen, talán még annyi érdekelne a témában, hogy te is úgy szeretsz-e leckét írni, mint én. Ha nem lenne, feladnék magamnak. Te is? Tudom, rokonlelkek vagyunk, hiszen mindketten komor, szürke emberek vagyunk. És nem tudom, mi az egoista abban, ha engem dicsérsz. Az lenne egoista, ha mondjuk én kezdeném magamat isteníteni. De én nem vagyok olyan. Én más vagyok. Hoppá, ezt nem kellett volna leírnom! Ha meg kitörölném, akkor ennek a mondatnak, meg az előzőnek nem lenne értelme. Nem ÚGY vagyok más, értik, tisztelt egybegyűltek? Köztudottan nem vagyok az egyre népesebb saját nemükhöz vonzódóak között. Én a lányokat szeretem! Talán túlságosan is! És merem vállalni! És visszatérve a humor témájára: kikérem magamnak Böröcz kolléga nevében. Ő nagyon is szellemes. Te is felfedezted a mondatkomponálás varázsát? Ha már a zenéhez nem értek, ugye? Egyébként, ha nem értik meg, hogyan írnak? Ó, igen, rájöttem! Hisz alig írnak! Talán a kódnyelv miatt? Hát lehet, de sajnos, ha ez van, hát ez van. Ó, ne! Még a végén elhiszem, amiket írsz. Egyébként is elég belőlem, inkább fényezlek Téged egy kicsit! Nos, hol is kezdjem? Szép vagy (főleg, amikor nem túrod szét a hajad, vagy amikor tincsek vannak a szemed előtt, ami egyébként másoknál is nagyon tud tetszeni), a hangod, akár egy énekesnőé, a szemed, mint két szép szem. Intelligens vagy, és szeretetre méltó. Ha kell, eget rengetően humoros, ha kell, úrinőhöz valóan udvarias vagy. Ízlésesen öltözködsz, igazi dísze vagy a társaságnak. Rendkívül művelt, tájékozott, magabiztos, és segítőkész vagy. Azt hiszem, ennyi volna minden, amit el lehet mondani rólad. Aki kíván még ilyesfajta jellemzést magáról, az nyugodtan kérjen, nem fogok fukarkodni a szavakkal. Még valami ugyanezen bekezdéshez: azt a bizonyos „mechanikus gondolatmenet”-et kifejtenéd bővebben? Vagy bárki más beszélne arról, hogy mikor került abba a veszélyes helyzetbe, hogy kezdte elérni az értelmi szintemet? Közeledünk a levél végéhez. Én nem gondoltam olyat, hogy nincs agyad, hiszen már leírtam feljebb, hogy mit gondolok Rólad. És akkor jöjjön a kifejtős kérdés. Hogy miért is szeretem magamat ironizálni? Hát először is azért, mert én is mazochista vagyok valamilyen szinten. A másik ok, illetve okok a tulajdonságaimból fakadnak. Tényleg, vajon miért nem fogadom el magam, hiszen jóképű vagyok, és sármos, a hangom ördögi, a modorom szívdöglesztő. Ezen kívül sportos vagyok, és természetesen erős. Emellett művelt is vagyok, remekül tájékozódom, a lámpaláznak egyetlen kis szikrája sem árnyékolja be kiváló előadó-képességemet. Egyáltalán nem idegesítek senkit. A tanárok azért szeretnek, mert okos vagyok, és jól tanulok, a srácok azért szeretnek, mert menő vagyok, a lányok pedig a lábaim előtt hevernek, és versengenek a kegyeimért. Most már értem a kérdésed. Hát miért is nem vagyok képes elfogadni magam, amikor ilyen kivételes, példaképszerű ember vagyok, értem ezt az élet minden területére. Miért? Miért?! Ezen gondolkodni kell. Mivel azt írtad, beszéljek erről komolyan, felhívnám a figyelmet a fenti bekezdések átvitt, mögöttes jelentésére. És felhívom mindenki figyelmét, hogy aki nem szimpatizál a komoly beszéddel, az ne olvassa el a válaszom többi részét. Most ugyanis tényleg, a viccet félretéve, véresen komolyan fogok beszélni. Mivel is lehetne válaszolni a kérdésedre? Mondjuk azzal, hogy mondani könnyű. Ezért nem tudok ismerkedni. És mielőtt ráznád a fejed, gondolj bele abba, hogy milyen volt rólam az első benyomásod. Vagy bárki más. Ha ebbe belegondoltok, megértitek a titkot. Megértitek, hogy miért ódzkodok ennyire az ismerkedéstől. Az igazi okot én sem tudom, de tény, hogy elsőre kerülendő embernek látszom. Szeretném a külsőmre fogni, de sajnos nem ez az egyetlen alkotóelem. Tény, nem hazugság, hogy az általános iskolában először kiközösítettek. Ha nagyon muszájból elmegyek vásárolni, az eladó úgy néz rám, mint egy hajléktalanra. Ez a dolog fáj, és nem tudom, hogyan lehetne rajta változtatni. Mindenesetre levonhatjuk azt a következtetést, hogy talán félek magamtól. Vagy ilyesmi. De egyáltalán nem biztos, hogy erre a gyógyírt magamban kell megtalálnom. Ha valaki elolvasta ezt a felszólításom ellenére, akkor kérhetem tőle, hogy ebben, ha tud komolyan segítsen. Mondja el, mi a probléma velem, és én megpróbálom legyőzni. De ne gondolja ezt senki önsajnálatnak. Ezek tényleg tények, és az azokból levont következtetések voltak. Most pedig szeretném, ha nem ezzel végződne a válaszom, mert az rányomná a bélyegét az egész levélre. Inkább várok egy kicsit, és kitalálok valami frappáns, furfingos befejezést, hogy jó hangulatban búcsúzzak arra a hosszú időre, amíg valaki nem szíveskedik írni nekem valamit. Na, eltelt két óra, amit megint nem fog észrevenni senki. Az idő itt nem múlik mindenkinek ugyanolyan gyorsan. A két órában egyébként jótékonyan elfelejtettem az előbb leírt rosszízű monológot, miközben olyan szinte már perverz módon mazochista dolgokat vittem véghez, mint a geometriai transzformációk titkait definiáló mondatok kiírása a tankönyvből a füzetbe, vagy a német múlt idejű hat mondat alkotása, és lejegyzése. Még szerencse (mondom gyakorló optimizmussal), hogy van rádióm, és nem borultam bele valamelyik tankönyvbe álmosan, esetleg holtan. Egyébként elismerő bólogatást kérek az előbbi négy sort betöltő értelmes mondat megkomponálásáért. Lehet utánam csinálni! Tudom, észre is vettem, hogy a válasz kezdi túlnőni az egészséges terjedelmi határt. De valamivel igazán tölteni kell ezeket az oldalakat, ha már nem érkezik annyi levél, mint gondolnám. És én szívesen írom ezeket, ami megnyilvánul például abban, hogy ezt a választ is bevittem másnapra. Ezzel a „bevittem” szóval ismét utaztam az időben! A levelezési rovat az időutazás titka! Egyéb titkok leírását szívesen várom. Most jöjjenek a briliáns ötleteim! Első ötlet, és számozok: nyugodtan szólhattok egymáshoz is. Persze örülök, ha tőlem kérdeztek, de egy-két kérdést, megjegyzést mindenki tehet mások leveleire, vagy akármijeire. Ha ez megtörténne, egész családias, meghitt hangulat lehetne itt, ebben a fantasztikus ötletből keletkezett rovatból. Második ötlet, ami azért második, hogy ne csak első legyen: minden hónapra adok egy fórumtémát, hogy nehogy valaki unatkozásra adja a fejét. A Hónap Témája című rovaton belüli rovatba igyekszem különféle agymozgató témákat kitalálni. Az első Hónap Témája legyen tehát a következő: Van-e olyan történet a fejedben, amit szívesen megosztanál Velünk? Na jó, nem írom ilyen burkoltan. A dolog lényege annyi, hogy nem tudok novellákat írni, mert nincs ötletem kész történetre. És az, ha ötleteket adtok mindenkinek jó lesz. Az ötletet adónak azért, mert megírok neki egy történetet, amit ő talált ki. A többieknek azért, mert elolvashatják egy szeretett cellatársuk történetét. Nekem azért, mert gyarapodik a novellagyűjteményem, amely egyelőre egy novellát jelent. Hát értjük, mi a dolgunk? Jöjjön egy kis reklámszöveg: Ha van egy izgalmas, szép, vagy másmiért jó történeted, de nem tudod megírni (lusta vagy, nincs türelmed, nem fogalmazol jól stb.) ne hagyd kárba veszni! Majd én megírom. Privát történetek rendelésre, csak itt, nem csak most, csak nektek! Nos, azt hiszem, abba is hagyom, és kipróbálok egy új játékot. Nem szeretnék többet írni három oldalnál. Aki már evett, egészségére, aki még nem, annak pedig nagyon jó étvágyat kívánok. És aláírom. Gm.

2006.09.06. 20:35

Szia Martin:D Betti vagyok az osztálytársad. Nos, gondoltam azért írok Neked harmadiknak, mert ugye 3 a magyar igazság is és akkor ez egy olyan jó hely hogy írjak Néked:) Rendben az igazi ok valojában, hogy állati nagy lusta disznó vagyok és ennek tükrében elég volt végigolvasnom válasz leveleidet és már az felért egy laza irodalom órácskával:) De most épp arra készülnék hogy többet írjak mint eddig bármelyik osztálytársunk, és többet,mint Te írtál a válaszleveleidben. Szóval, kezdem azzal, hogy sztem jó lesz ez a levelezési rovat ötletes tekintve, hogy például velem se szoktál beszélgetni és alig váltunk néha pár szót... persze ez csak vicc:D:D Ezennel hivatalosan mindenféle poén és viccelődés mentesen megpróbálom maximálisan kielégíteni válaszaimmal kérdéseidet(természetesen ezt is csak mint rossz fa vicc mondom:)) Kezdeném akkor válaszaimmal: 1;igen, szeretek olvasni, de minden bizonnynal ez az  információ nem ujdonság Neked, de ha esetleg mégis az lenne azért megírom hogy mindent szeretek olvasni, de főlleg kaland, fantasy, életrajzi és szerelmesromantikus könyveket birom. De szépirodalmat se vetem meg. 2; Hogy miért szeretek iskolába járni? Ez egyértelmű:azért hogy nap mint nap halljam fenomenális humorodat és, mert mazoista vagyok.Röviden ennyi, de ha érdekelne ezen kívűl bármi más ezen a témán belül (feltételezem) írsz nekem válaszlevelet és abban ugyis meg kérdezed. 3;Humor... hát én kimondottan komor ember vagyok a nevetés és a viccek kimondottan azok a dolgok amelyek állati távol állnak tölem. De így a nagy komolyságban megjegyezém hogy eme levél rovat vezetőjének humora egészen türhető (csak azért írom ilyen burkoltan , nehogy egoista legyen a végén:P), akié kimondottan idegesít olyan annyira nincs bár Böröcz András egészen közel kerül néha ehhez a körhöz. Momentán ennyi lenne a kérdéseidre egészen szerény vélemény szerint a válasz.Szerintem nem értelmes ez a mondat de póbáltam olyan lehetlen mondatot komponálni amit senki sem érthet meg Martinon és esetleg józan állapotban rajtam kívül. Ahoz a bevezetőben megjelenő mondathoz hogy mennyire szereted ha dícsérnek csak annyit, hogy mindenki tudja milyen csúcsszuper csávó vagy , milyen állati humoros és optimista. Szóval Téged nem lehet nem szeretni, bár néha örületbe kergetően idegesítő mechanikus gondolatsoraid  azért nem "egészségesek" ránk nézve hiszen ha jól bele gondolsz ha megosztod velünk szuggesztív véleményeidet akkor az egész veszélyes hatással lehet Rád nézve. Mert ugye elöbb- utóbb mi is megtanuljuk azt sok jó és értelmes dolgot amikkel minket örvendeztesz és akkor fenn áll az a veszély hogy netántán okosabban lehetünk mint Te. Ami alapvetően nem megoldható hiszem Martin csak egy van és ha nem lenne akkor is ki kéne találni(egy kis smuzolás:P) Egészen röviden ennyi lett volna a levelem hozzád.Remélem hosszúsága és tartalma is megfelö a bevezetőben kiállított kritériumoknak, ha mégsem akkor már előre bocsánat. És végül mivel miközben gépelek eszembe jutott egy kérdés.Mielőtt hangosan felröhögsz a levelemet olvasva, mondván hogy nekem nincs is agyam ki kell ábrándítsalak mert van. Méghozzá jó sok barázdaszámú!!De visszakanyarodva alpvetően közölni kivánt információmhoz a kérdésem így hangzik: Többször van elég öníronikus, magadat leíró megjegyzésed és csak úgy merő kiváncsiságból, miért van ez így?? Mert szerény véleményem szerint nincs okod ilyen dolgokat mondani magadról. Azért ,megjegyzem mostmár egyre kevesebb ilyen stílusú megnyilvánulás hangzik el töled de még mindig elég nagy a százalékos aránya számításaim szerint. Mostmár lassan télleg zárom levelem, de elötte még nyomatékosítom benned hogy az utolsó bekezdéstől teljsen komolyan érdeklődők és kiváncsian várom válaszod!!Ezt csak azért közöltem ilyen nagy nyomatékossággal mivel felhívtad rá a bevezetőben minden kedves olvasód figyelmét. Most jött el az ideje a könnyes búcsúnak. szóval sírás zsepi integetés és várom válaszod kedves osztálytársad: Betti:D

2006.09.04. 15:11

Válasz Enikő levelére   Na igen, a következő választ ezennel megnyitom! Először is örülök annak, hogy bírtad a bevezető dumámat. Most mindjárt el is olvasom, mert például a kettes témáról fogalmam sincs. Tehát most átnézek a bevezetőre, ami a válaszon nem fog meglátszani, de képzeld el, ahogy kattintok az egérrel... most! Hopp, visszatértem! Na ki vette észre a két perces ugrást az időben? Én igen! Tehát már tudom, mi a kettes téma. Mit ad Isten, le is írom: Miért imádsz annyira iskolába járni? Nos, én azt vettem le rövidke leveledből, hogy tulajdonképpeni kérdésed ez volna. Erre kell hát válaszolnom. Nos. Én a következő dolgokat imádom a Börtönben (számozva, mert ugye én nagyon szeretek számozni, meg a zárójeleket is szeretem): Egy: imádom a tanárokat, és az órákat, főleg a testnevelést és az angolt. De nem vetem meg a matematika és a kémia hozzám oly közel álló témáit sem. Kettő: imádok tanulni! Amikor csak tehetem, tanulok! Most is itt írom a választ ahelyett, hogy végre elkezdhetném megoldani a matematika példatár feladatait a kedvenc Bíró Ica kazettám nézése közben! Három: megveszek a házi feladatokért. Fizikai fájdalmat okoz nekem, ha egy tanár sajnálatos módon elfelejt leckét adni! Négy: az iskola fantasztikus elfoglaltság! Segít elütni a szürke hétköznapokban ránk szakadó időt, emellett megnyugtató biztonságérzetet nyújt. Hab a tortán, hogy mindehhez teljes jogom van, és az oktatás teljes mértékben ingyenes! Nem is tudom, mit kezdek majd, ha elvégzem az összes lehetséges iskolát, amit lehet. Azt hiszem, elmegyek, és kijárom az amerikai és az angol iskolákat is. Na igen, aki a fenti pontokban leírt gondolatok igazságtartalmát megkérdőjelezni készül, azt nem tartom vissza. A jubileumi második válaszomat ismét egy kérdéssel, illetve egy kéréssel zárnám, ami kivételesen nem az egész közönséghez, hanem szinte kizárólagosan Enikőhöz szólna: Te olvastad a regényem egy még kiforratlan, de készülőben lévő részletét. Ha másokat is érdekel, írd majd meg a tapasztalataidat róla! Még mindig nem fejeztem be, mert eszembe jutott egy dolog: mi van, ha megdumálom pár régi cellatársamat, hogy írjon nekem? Ki akarja megismerni a nagy arc Benedeket, vagy Gábort? Ők a barátaim. No mindegy. Egyébként a levélről magáról: J L :/ :D XD X/ X( X) ;( ;)! Na igen. Azt hiszem, nem sokat hagytam ki. Ama bizonyos internetes nyelvezet különös válfajai ezek az írásjelekből összerakott pofák, és egyben ezek az egyetlen olyan jelek, amiket elviselek. Mert szerintem ezek ötletesek, meg talán humorosak is. Mindenesetre nekem nem szokásom, hiszen minek is írnék mosolygós fejeket, amikor én sohasem szoktam viccelni? Tudja mindenki, milyen komoly ember is vagyok én. Mondok pár embert, akik viccelni szoktak, természetesen a teljesség igénye nélkül: Betti, Soma, Böröcz, Attila, Vermes (Tanár Úr), Hermann (Tanár Úr), Tomi (Gyerek). Na, a Doki hamarosan befogja, és elpályázik pizzát enni. De előtte még írhatnékom van. Mondjuk leírom a jelenlegi körülményeket. A pontos idő (mondjuk ne állíts hozzá órát) 19 óra 31 perc. Ülök egy nagy eséllyel számítógépnek nevezhető szerkezet előtt, és rontom a szemem. A levelezési rovat egyetlen bökkenőjét kezdem felfedezni: mivel van egy egész hétvégém, és most még csak péntek van, nem vagyok képes abbahagyni az írást. Ebből az fog következni, hogy a monológjaim túl hosszúra fognak nyúlni! Help! A túl hosszú szövegeket nem olvassák el! Ergo (ez is milyen hülye szó, bár nem olyan jó, mint a kvázi) muszáj lesz befejeznem, mert van nektek jobb dolgotok is, mint az ilyen már rég értelmét veszített bekezdéseket olvasni. Tehát most el fogom menteni, és elteszem a floppyt. És akkor zárom is, előtte viszont a hét új témája: Mit szóltok az új órarendhez? Köszönöm a szót, viszlát! Kérem a következőt!

2006.09.04. 15:03

Válasz Zsófi levelére ;)   Nos, igen. Azt hiszem, ezt a drágát nem fogom egyhamar megszokni, úgyhogy te meg kezdheted megszokni, hogy nem szokom meg. Egyébként osztályozzuk a levelet! Az álláspontom szerint eme levél teljesen kimeríti a reményeimben megfogant gondolataimat, tehát ez ötös osztályzatot érdemel. Kvázi (ezt muszáj volt leírnom, mert szerintem a leghülyébb szó ez a kvázi) megfeleltél, és megjegyeztem azt is, hogy ez az első levél. Híveim, kövessétek eme példát! Persze nem baj, ha hosszabbat írtok, de ez akkor is egy ötös színvonalú levél. Ennyit az istenítésről, kezdődjön a valódi válasz. Nézzük, nézzem is, hogy mikre is vársz Te itt választ! Abban teljesen igazad van, hogy nem rád számítottam, abban viszont hibás az elméleted, hogy ez belőlem bármilyen negatív érzelmet váltana ki. Ugyanis én csak a kellemetlen meglepetésekkel állok hadilábon, a kellemes meglepetések meghatnak. Most hullajtok egy könnyet... igen... megvolt. Már láttál sírni is. A lényeg tehát, hogy örülök a levelednek, és annak is, hogy az értelmezésem szerint nem ez volt az utolsó jelentkezésed. Tényleg, még nem mondtam, hogy a levélszezont ünnepélyesen megnyitom, Himnusz, Szózat, Gyűrűk Ura Zenéje. Aztán. A kajás kérdés. Igen, a pizza kétséget kizárólag kellemes eledel, annyira, hogy a levelekre válaszolás után eszek is egy 32 cm átmérőjű példányt. A pacalról: én tudnék neked sorolni olyan emberi lényeket, akik nem vetik meg a pacalt. Például én sem irtózom tőle annyira, mint te, de az igaz, hogy nem tartozik kedvenc fogásaim közé. Még messziről sem. És hogy lenne-e kedvem mesélni a regényemről? Hát persze! Egy pár száraz számadat: 104 gépelt oldal, 8 kész, plusz 1 készülő kilencedik fejezet. Műfaja (ami természetesen már nem számokban kerül kifejezésre) fantasy kalandregény. Újabb számok: Főszereplők száma: első történetszál: 4, később 6; második történetszál: 4. Az írásra fordított idő több, mint egy év. A számadatok bármelyik pillanatban növekedhetnek, csökkenésük igen valószínűtlen, néhány adat esetében pedig teljességgel lehetetlen. A történetből egy keveset: Ja, előtte még valami! Cím: Történelem (trilógia), alcím: Darten története. Értelemszerűen számíthatunk még két könyvre ezen kívül. Tehát akkor most valamit a történetről: A főhős Darten két év szakadatlan kalandozás és keresés után rálel két elveszett lányra, akik a szülővárosából tűntek el. Velük, és egy útközben a csapatba keveredett öreg tolvajjal vágnak neki az útnak a Füstölgő Hegyek felé, ami az eddig ismert világ határa. A felfedezők útját többen zavarják. Egy meglopott zsarnok két fejvadásza, különös látomások és események, és egy démon, az istenek katonája, aki a világ egyensúlyát őrzi. Bevezetőnek talán ennyi. A történettől független dolgok a készülő regényről (ezeket egyébként az összegyűjtött kritikákból leszűrve): a szokásosnál nagyobb gonddal kidolgozott, élethű karakterek, hosszú, de életszerű párbeszédek. Képszerű leírások, filmszerű jelenetek. Kidolgozott, színes, a fantasy műfajain belül egyedinek mondható világ. Negatívuma, hogy pár helyen hiányos lehet, és természetesen rossz benne az is, hogy még egyáltalán nincs kész. Nos, szép hosszú vázlatot sikerült idekanyarítanom, de hát mindegy is, van hely bőven. Végezetül egy kérdés az egész társaságtól: van-e rajtam kívül olyan egyén összetartó közösségünkben, aki novellák, esetleg regények írásával tölti a drága szabadidejét? Ja igen, és van egy kész novellám A sivatag címmel. Két szereplő: egy rendőr és egy féleszű farmer. Hosszú párbeszédek, egy reménytelen helyzet. Akit érdekel, az kézfeltartással jelezze! Egyelőre legyen elég ennyi, írjon mindenki sokszor és sokat! Zsófi Drága.

2006.08.31. 12:11

Helló Martin! =D Nem is tudtam,hogy van ilyen levelezési rovatod! (De már tudom! =/  ;)       Mikor olvastam a bevezető dumádat, hát az kész! XD XD XD        A humorérzéked megmaradt! ;) Ha a kettes témához kellene valamit írnod...te mit írnál? ;)       A hármas témáról meg...véleményem a humorról...(hmmmm...) Hát, én szeretem a vicces embereket! ^^""""       Mivel, nem igazán jut eszembe most semmi csak ennyit írok...  (remélem nem gond,hogy nem valami sokat írtam. ^^") Sok sikert a regényedhez Martin! =D                                                                         Cartman (Enikő ;)

2006.08.29. 20:46

Szia Martin Drága!!!!Tudom hogy utálod ha ezt mondom tehét előre is BOCS de nem tehetek róla!Tudod a megszokás nagy úr és te nekem még világ a világ csak egyszerűen Martin Drága leszel!Jobb ha kezded megszokni! :) Tudom hogy nem rám számítottál de remélem nem törsz össze a tudattól hogy én írok neked előszőr!!!!!Fogalmam sincsen hogy mit is kéne írnom egy ilyen levelezési rovatba mert még soha nem csináltam ilyet de ígérem idővel majd belejövök!De először is hogy a kedvenc kajás kérdésedre válaszoljak csak annyit mondok PIZZA!!!És kérdem tőled ki az az emberi lény aki egyátalán megeszi a pacalt?És még így bevezetőnek csak azt akarom kérdezni hogy lenne-e kedved mesélni a regényedről? Egyenlőre ennyi!!! Puccccccccccccccca:            K.Zsófi

2006.08.29. 20:01

Bevezető duma Igen, ez itt a levelezési rovatom, amiről már gondolom, hallottatok. Aki nem, attól elnézést, ez itt Gm., azaz Martin levelezési rovata. Ilyen bevezető dumát már írtam kétszer, ez a harmadik változat. Az elsőt, meg a másodikat azért selejteztem ki, mert túlságosan őrült volt, az őrültséget pedig nem a bevezetésben kell kezdeni. Azért ne gondolja senki, hogy itt túl nagy komolyság lesz, de azért egyelőre moderálom magam az érthetőség kedvéért. Szóval itt ez a rovat. Én nem látom külsőleg, de ez nem fontos. Elég, ha ti látjátok. Mondjuk annyi hátrányom származik ebből, hogy nem veszem észre, ha a hátam mögött kiszúrnak velem. Például nem díjazom, ha rólam készült fényképek jelennek meg a honlapon, vagy akárhol máshol. Előre szólok, hogyha valaki talál olyan képet, ami feltehetőleg az én érdekes arcvonásaimat, vagy más testrészeimet ábrázolja, akkor azt pénzjutalom ellenében semmisítse meg. Ifjú hackereknek kínálok tehát pénzszerzési lehetőséget. Na jó, a külsőségek témájától eltérve kezdjük a feltételezéseim leírását. Feltételezem, hogy elegen fognak ide írni, hogy megteljen mindig egy pár oldal, és legyen elegendő munkám. Feltételezem, hogy javul majd az oldal látogatottsága hála egyrészt nekem, másrészt annak, hogy lesz valami gondotok. Feltételezem, hogy bírjátok majd a stílusomat, és feltételezem azt is, hogyha nem bírjátok, azt megvitatjátok velem egy levél formájában. Feltételezem, hogy örömmel írtok majd ide. És hogy miért feltételezek ilyeneket? Azt vettem észre az elmúlt évben, kedves cellatársak, hogy nagy valószínűséggel szerettek, vagy legalábbis nem utáltok engem. Aki utál, az ne mondja meg, amíg nem derül ki a színlelés, addig olyan, mint az igazi érzelem. Tehát az a fő, hogy egy viszonylag népszerű embernek talán írnak majd a társai. Egyébként annyira nem akarok nagyképűnek látszani, hogy teleírom mindenféle talánokkal, meg ilyenekkel a mondandómat. Na jó. A lényeg az, hogy szeretném, ha írnátok ebbe a rovatba, mert ezzel egy régi vágyam teljesült. A levelek témájáról annyit, hogy teljesen szabadon választott, elbeszélgetek én akármiről. De ha valakit ez a szabadság rettentene el, írok egy pár témát, mondjuk számozva, mert szeretek számozni. Egyes téma: Szeretsz-e olvasni? Mi a véleményed a fantasy témáról, és érdekelne e folytatásos regényként az, amit én írok? Kettes téma: Miért imádsz annyira iskolába járni? Hármas téma: Véleményed a humorról. Milyen humort szeretsz, kinek a humorát szereted, kié idegesítő? Négyes téma: Nem jut eszembe több téma. Akinek eszébe jut, az hívja fel a többiek figyelmét valahogy. Például: „Hello! Már háromszázhuszonkilencedszer írok, és eszembe jutott, hogy még nem említettem, mennyire szeretem a körömpörköltet. Te szereted a körömpörköltet? Tényleg, a többiek is írják meg, milyen kaját szeretnek!” Na, ez egy példa-levélrészlet volt. Elmés, mi? Na mindegy. Vissza a tárgyra! Tehát mi is a tárgy? Ja igen, a levelezési rovat! A lényeg az, hogy nem csak rajtam múlik a rovat sikere. Az írásotok stílusáról: szintén szabad mindenhogy írni, bár azért jó lenne, ha nem káromkodnánk, meg ilyenek. Ja, és ne szidjunk nyilvánosan senkit, hiszen ki tudja, ki téved ide az oldalra, és ha valaki azt látja, hogy egy levélben teszem azt pocskondiázzák, az nem túl felemelő élmény. Értékelem a jó humort, a rosszat kevésbé, de nem halok bele. Szeretem, ha valaki vitázni akar, ha valakinek erős véleménye van valamiről. Nem szeretem, ha kritizálnak, de megbeszélhetjük, mi a bajotok velem. Annál jobban szeretem, ha dicsérnek... Aki esetleg el nem ítélhető módon a komoly véleményemre számít egy témában, az figyelmeztessen, nehogy elmarháskodjam a dolgot. Feltehetőleg néha elragad majd a hév, és égbekiáltó hülyeségeket fogok írni. Ennyi volna a bevezető duma, innentől a tiétek a pálya. Most pedig következzék egy pár példalevél. A következőkben szemléltetem, milyen levél az, amit nem kedvelek. Első példa: „Szia! Csak írok! Viszlát!” Na, ki mondja meg nekem, mi a baj ezzel a levéllel? Aki a rövidségére gondolt, az ötöst kap, a többi leülhet. Az ilyen levélnek nincs értelme, nem vicces, és nem is éppen az udvariasság mintapéldája. Második példa: „Hello, Doktor úr! Hogy ityeg? Na figyu, tod mi jutott eszembe tegnap, amikor a Mekibe vótam a csetes ismikkel? H itt mér nincs cset? Má olyan, amit te vezetsz! Mer én szrtem a stílusod, mer sztem naon vicces. Szóva csak annyi, h legyen vmi ilyesmi! Csá!” Tehát! Eme példalevél szintén nagyon rövid, de nem ez vele a probléma. Na, ki tudja a fő hibát? Igen, ezek az internetes nyelvekben felbukkanó rövidítések, amiktől égnek áll még a lábam is! Kérek mindenkit, hogy értelmesen írjon, mert ez bizony nem chat, hanem levrov! És most következzen egy levél a másik táborból. Harmadik példa: „Szia. Nem akarom aláírni a levelet, mert félek, hogy megtudod, ki vagyok! Én vagyok a titkos imádód. (...)” Ezt nem folytatom, de ugye nem kell elmondanom, hogy az ilyen levelek mindenkinek jól esnek. Feltéve, ha őszinték. Ezért jó, ha aláírják. Ó, igen! Aláírás! Remélem, vagytok olyan kultúrált társaság, hogy nem írtok mások nevében levelet, nem válaszoltok az én nevemben, és a többi! Na igen, kezd hosszúra nyúlni ez a bevezetés, úgyhogy be kéne fejezni valami nyálas, klisés, sablonos szöveggel! Remélem, tetszik majd a levelezési rovat, és sokan írnak majd nekem! Na jó, nem így fejezem be, hanem így: Nyomás, írjatok!

[93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]